Blog

Hidd el, nem könnyebb!

Az utóbbi időben több olyan beszélgetésbe is belefutottam,  amikor egy megjegyzésre szívem szerint, úgy reagáltam volna, hogy honnan tudod, hiszen nincs is gyereked?

Szerintem nincsen azzal baj, ha valakinek van véleménye a gyermeknevelésről, a családról úgy, hogy esetleg neki még nincsen, de ha olyan stílusban, kioktatva mond valamit, amiről tényleg az a benyomása az embernek, hogy Uramisten, tényleg fogalma sincs milyen gyermeket nevelni, akkor az bosszantó tud lenni.
 
A lányom születése előtt nekem is már voltak elképzeléseim arról, hogy egyes dolgok, hogyan működhetnek egy gyermekes családban, volt véleményem a gyermekneveléssel kapcsolatban (például, ha láttam, hogy valaki túlzottan szigorú a gyermekével, vagy épp ellenkezőleg, azzal nem értettem egyet), de eszembe nem jutott bármiről is kioktatni olyan embereket ezekben a témákban, akiknek már volt gyermeke. Hiszen ezek csak az én elképzeléseim, vagy másokon keresztül gyűjtött tapasztalataim voltak.
Ennek ellenére belefutottam mostanában több olyan megjegyzésbe is, ahol a másik fél nem csupán sugallt valamit, vagy javasolt valamit (van, hogy kívülről az ember tényleg jobban észrevesz valamilyen lehetőséget, ha van gyermeke, ha nincs), hanem konkrétan olyan mondat hagyta el a száját, amire azt tudom visszaválaszolni, hogy te tényleg nem tudod milyen otthon lenni 1, 2 vagy esetleg több gyerekkel. Hozzáteszem, nekem is még csak 1 gyermekről van fogalmam.

Valóban könnyebb gyermek mellett tanulni?

Az egyik szituációban elmeséltem az ismerős hölgynek (nevezzük Zsuzsának, nálam néhány évvel idősebb), hogy újra elkezdtem tanulni, élvezem, tetszik. Zsuzsa  jelenleg elégedett a munkahelyével, ami azt jelenti, hogy a 8 óráját ledolgozva feláll és hazamegy, nem kell túlóráznia, gyermeke még nincsen. Zsuzsa is tanul jelenleg, teszi ezt péntek-szombati napokon (nem tudom milyen időbeosztással). Majd a beszélgetés ezen szakaszánál, mint egy virtuális fejsimit küldve, megdicsért, hogy ügyes vagyok, hogy most tanulok, inkább most, mint munka mellett. What?????
Nem panaszkodom, a lányom kiegyensúlyozott, és sok anyuka összetenné a kezét egy ilyen kiszámítható gyerekért, mint az enyém. Néhány hullámot leszámítva elég jól alszik, vidám, mosolygós, értelmes kis cukorborsó.
 
De ne gondoljuk már azt, hogy egy 16-17 hónapos (vagy bármilyen korú) gyermek mellett könnyebb tanulni, csak azért, mert az ember nem jár be egy munkahelyre és nincsen munkaideje! Valóban, itthon vagyok, nem járok be munkahelyre, de az én munkaidőm nem fix 8 óra, vannak stresszesebb, kevésbé stresszes napok, mint egy munkahelyen, de felelősséggel tartozom valakiért 0-24-ben, és nincsen olyan, hogy szabad szombat vagy vasárnap. Félreértés ne essen, semmi pénzért nem cserélném el ezeket az éveket, hiszen annyi örömöt, boldogságot hoznak az ember életében. De ettől még nem mindig könnyű, nem minden rózsaszín felhő és vattacukor.

“Bizony van olyan, hogy az ember nem alszik csak 4-5 órát, azt is 7 részletben …”

Bizony van olyan, hogy az ember nem alszik csak 4-5 órát, azt is 7 részletben, de másnap ugyanúgy el kell látni a babákat. Lehet, hogy aznap a babának sem lesz éppen rózsás a kedve, de türelemmel kell lenni reggeltől-estig, mert, amíg a munkahelyeden konfliktusba keveredsz valakivel, mert nem egyezik a véleményetek, ezt egy gyerekkel megoldani nem ilyen egyszerű. És nem tudom más hogy van vele, de nekem sokszor az a legfárasztóbb egy nehezebb napon, hogy estig türelmes tudjak maradni, akkor is, ha szegényem egész nap nyűgös, semmi nem jó neki, mert mondjuk jön a foga. Igen, vannak olyan napok, amikor ez délután, estefelé már nehezemre esik, mert keveset aludtam, azt is rosszul, és Lotti is nyűgös, rosszkedvű, nem alszik napközben, és mondjuk nem tudok tőle aznap egy lépést sem megtenni, mert rám van szüksége. Ezek nehéz napok és estére elfáradok. Szerencsére nem sokszor fordult elő, de volt már olyan nap, hogy estefelé már nem tudtam olyan türelemmel lenni felé, mint, ahogy szerettem volna. Aztán jött a lelkiismeretfurdalás, a szaranyavagyok érzés, majd jól kibőgtem magamat. Szerintem nem szégyen, mi is emberek vagyunk, az ember igyekszik mindent megtenni a gyermekéért, de van, hogy elszakad a cérna, kiürülnek a tartalékok. Persze 1-1 napra gondolok, az nem probléma, de ha a kialvatlanság, nyűgösség halmozódik több napig, akkor az már embert próbáló tud lenni.

Nem beszélve arról, hogy a gyerkőc mellett el kell látni a háztartást is (főzés, mosás, takarítás, csekkek befizetése, bevásárlás), amit persze megtesz az is, akinek nincs gyermeke, de nála napközben senki nem szórja szét többször a szétnyomkodott banánt, mandarint, kölesgolyót a földön, vagy borítja ki a vizet, mert néha megborul a pohár, amikor iszik belőle. Nem szórja le senki a földre a szárítóról a ruhákat, vagy viszi körbe a lakásba az utcai cipőt, mert azzal játszik, vagy szedi ki a kukából a szemetet, vagy éppen dob bele olyat, amit nem kellene, vagy pakolja ki naponta többször a konyhai vagy ruhás fiókokat, és nem is kapaszkodik senki közben a lábába nehezítésképpen, vagy hozza oda a mesekönyvet, hogy most olvass neki. Mindent meg lehet oldani, csak általában 3-4 percenként valaki félbeszakítja az éppen aktuális folyamatot, és mindent 3-4-szer annyi időbe telik megcsinálni, mint egyébként. Mindezeket úgy kell elvégezni, hogy közben egyik szemed a gyereken van. Egy napba pedig bele kell férnie még a játszótérnek, sétának, közös játéknak, meseolvasásnak is úgy, hogy közben a gyerekre tudsz koncentrálni, vele vagy lélekben is.

Persze lehetne még sorolni, de szerintem kevés anyukának van ideje napközben megváltani a világot úgy, hogy közben rendben van a háztartás és a gyermekkel is elég időt tudott tölteni. Mindezt persze örömmel, szeretettel teszi az ember, de ettől még nem könnyebb vagy kevesebb a feladat, mint egy munkahelyen. 

“… a gyerkőc mellett el kell látni a háztartást is …”

A másik egy velem egykorú ismerősöm volt (nevezzük Tamarának), aki arról érdeklődött, hogy vagyunk, mi újság a lányommal. Meséltem, hogy jól vagyunk, a lányom mennyire édes, hogy imádom, de most éppen az utóbbi 1 hétben nagyon rosszul alszik, ami miatt kicsit fáradtak vagyunk. Tamara reakciója pedig az volt, hogy hát ezért nem dolgoztok és vagytok otthon. Igen, itthon vagyunk, mi édesanyák, de vitatkoznék vele, hogy azért, mert fáradtak vagyunk. A gyermekünkkel szeretnénk ez alatt az idő alatt a lehető legtöbb időt eltölteni, szeretetet, kötődést kialakítani vele, megismerni a csodálatos kis lényüket, és megadni nekik azokat az alapokat, amikben bízunk, hogy élete során segítségére lesznek, mind testileg, mind lelkileg és szellemileg. Nem azért vagyunk itthon, mert az éjszakáink nehezek, hanem, mert a gyermekünknek szüksége van ránk, és szeretnénk ezt az együtt töltött időt kihasználni, amennyire csak lehet. Nem beszélve arról, hogy a nehéz éjszakákat, nem pihentető alvással tarkított nap követi, hanem általában nehéz nap, hiszen a kevés alvástól a gyerekek is nyűgösebbek.

Dolgoztam én is, nem egy helyen, nem napi 8 órában. Feszített tempóban, határidőre, stresszes volt nem kicsit. De kimerem mondani, hogy az könnyebb volt, de százszor jobban élvezem ezt, nem vágyom vissza!

Nem szeretnék én senkinek sem rosszat, csak nem értem, hogy miért él bizonyos emberek fejében az, hogy mennyire könnyű itthon lenni, tele vannak az anyák szabadidővel. Az időnk nagy részével nem rendelkezünk szabadon, hiszen édesanyák vagyunk, de ez a legszebb dolog a világon. Boldogság, öröm, és kihívás mindennap. Persze jön majd a kérdés, hogyha boldogság és öröm, akkor miért háborgok, panaszkodom? Azért, mert az édesanyák is emberek, vannak fizikai, lelki és szellemi határaik, amiket nem ők határoznak meg, és jól esik, ha együttérzést kapnak másoktól, vagy elismerik azt, hogy ők is dolgoznak annyit, mint azok az emberek, akik ezt munkahelyen teszik.
 
Kedves Nők, akik még nem vagytok édesanyák, forduljatok több megértéssel, empátiával azok felé az édesanyák felé, akiknek lehet, hogy az ilyesfajta – nem bántásnak szánt – mondatok is okoznak rossz perceket. Attól, hogy nem munkahelyre járunk be, még igenis nagyon fontos, értékes dolgokat teszünk nap, mint nap, igenis kevés a szabadidőnk, és a legcsodálatosabb dolog édesanyának lenni, de higgyétek el, nem a legkönnyebb.

 Képek forrása: http://www.pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s