Blog

Lopott idő

Hat óra van. Dorka nem aludt jól az éjjel, 4-5 alkalommal is sírva ébredt (most bújik két szemfoga). Fél órával ezelőtt kérte a reggeli tejitalt, azóta itt alszik mellettem. Ilyenkor rendszerint szundít még 1,5-2 órát. Ezt az időt általában igyekszem maximálisan kihasználni, felkelek és elvégzem a házimunka egy részét, vagy leülök rajzolni, olvasni, kávézni…

De ma nem.

Ma úgy döntöttem, itt maradok mellette. Csak nézem, ahogy békésen alszik, és azon gondolkodom, hogy tudnám minden egyes porcikáját jól az emlékezetembe vésni. Annyira gyorsan változik. Ha visszanézem az 1-2 hónappal ezelőtt készült fotóit, még babaarcúnak látom. Most meg már szinte kislány. És én észre sem vettem, mikor történt ez. Lehet, hogy épp teregettem… vagy mosogattam… Ő meg épp a kiskonyhájában főzött valamit, ahogy szokott. És egyikünk sem vette észre, hogy az idő közben bizony nem állt meg.

img_1439

Amikor még a pocakomban volt, próbáltam elképzelni, milyen lesz: hogy fog kinézni, milyen lesz a személyisége. Teljesen más lett, mint amire számítottam. Makacs. Nőcis. Önálló. (Már amennyire egy két éves önálló lehet.) Előre látom, hogy nagy csatáink lesznek. Hol én fogok nyerni, hol ő. Azért az egyensúlyra figyelünk majd, mert szeretjük és tiszteljük egymást.

Milyen gyorsan felnő…, és nekem el kell majd engednem őt. Szinte fáj az idő. Könyörtelenül gyorsan telik. És mi marad majd nekem? Ezek a lopott órák. Amikor, ha megállítani nem is tudtam, de kicsit lelassítottam, és elviselhetőbbé tettem az időt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s