Blog

Napom egy kétévessel

…mintha egy hullámvasúton ülnél, mélypontok és magaslatok, néha pörgés, máskor meg extrém lassúság és rengeteg érzelem. Szinte már feldolgozhatatlanul sok. Nem, ez nem a mindent elsöprő szerelem, hanem egy átlagos anyuka egy napja két éves kislányával. Mielőtt bepillantást engednék izgalmakkal teli mindennapjainkba, szeretném előre bocsátani a következőket: imádom az életünket, minden perce kincs számomra (kivéve esetleg a hányós éjszakákat). Nem az elismerés kivívása a célom, hogy micsoda tettet viszek véghez azzal, hogy itthon vagyok a gyerekemmel. És nem akarom megmondani a tutit sem, hogy hogyan kell nevelni egy kétévest, mert éppen gőzöm sincs róla. Néha mondjuk van, de reggelre szinte kivétel nélkül elmúlik.  

05.00.

Dorka kiabál a szobájából, hogy “Anciii gyereee!!!”. Egy órával ezelőtt is voltam nála, akkor még sikerült meggyőznöm , hogy nincs reggel, aludni kell még egy kicsit, de a következő ébredésnél már ígérem, felkelünk. Az ember azt hinné ilyenkor, hogy biztos nem emlékszik rá, mert hát félálomban volt, meg egyébként is, egy kétéves ezt még nem rakja össze. Dehogynem. “Anciii játsziii!!!”-néz rám könyörgő tekintettel. Mi van??? Hajnali 5-kor??? Na, ilyenkor szoktam bevetni a reggeli tejitalt. Miután megissza az ágyában, általában még visszaalszik 1,5-2 órára. Csendben próbálok kióvakodni a szobájából (már szinte folyok), mert kell egy kávé. Nagyon kell. Az utolsó pillanatban felnéz, és közli: “Anciii vissza!!!” Ilyenkor nincs értelme magyarázkodni, hogy csak pisilni indultál (mondjuk kell, de az mellékes ugye), mert a vesédbe lát. Ott akartad hagyni egy kávé miatt. Visszafekszem hát a kanapéágyra, ami születése óta a fő bázisom, és amíg alszik, azon morfondírozom, mennyi dolgom lenne. Legalább ha a mosógépet el tudtam volna indítani…

07.00.

Dorka ébreszt a szokásos “Anciii!!!” felkiáltással, csak most nagyjából 2 centire a fülemtől. Már nem is kell kávé. Na jó, de. “Gyorsan” felöltözünk, beágyazunk és irány reggelizni. Kiválasztjuk, ki mit szeretne felvenni aznap. Nekem mindegy, csak tiszta legyen, Dorkának pedig általában pont az a piros felső kell, ami a szennyesben van. Hiába ajánlok mást, szebbet, jobbat, csinosabbat, nem áll kötélnek. Végül hosszas kergetőzés után úgy dönt, inkább a köntösét kéri. Ekkor már mit bánom én, csak haladjunk. Amíg én felöltözöm, Dorka elindítja a mosógépet az általa kiválasztott programon. Rohanok oda, és össze-vissza puszilgatom, mert most épp eltalálta a gombot. Tényleg pamutot mosunk. A piros felső természetesen kimaradt. Holnap reggel ezért még bűnhődni fogok.

child-3531453_1920

08.00.

Amíg elkészítem a reggelit, általában Dorka is főz a kiskonyhájában. Igen, még mindig köntösben. Ha mázlim van, akár 10 percet is elvan ilyenkor egyedül, ha nincs, akkor rajtam csüng. Ennek az a nagy előnye, hogy már szinte bármit el tudok készíteni egy kézzel is. Körözöttet kért most, az az egyik nagy kedvence. Közben sikerül meggyőznöm, hogy szegény etetőszék fél a köntöstől, jobb lesz ha levesszük, és felöltözünk. Szó nélkül belemegy. A reggeli és az utána következő kéz- és fogmosás nagyjából egy órát vesz igénybe. Ezt egyáltalán nem bánom, én is szeretek lassan enni, és közben mindig meg is beszéljük, hogy mi legyen a napi programunk. A mai terv: délelőtt főzünk ebédet (ehhez előtte el kell mennünk boltba), elmegyünk sétálni egyet, mert hétágra süt a nap, ezt nem hagyjuk ki. Kellene mosni még egy adag ruhát (kizárólag a piros felső miatt persze), és el kell rakni a tiszta ruhákat is, amik lassan akkora hegyet alkotnak, hogy Dorka már simán megmászhatná a kupacot.

09.00.

Na, akkor irány a bolt. Zölbabfőzeléket terveztünk mára, minden van hozzá itthon, csak zöldbab nincs. Dorka erősen tiltakozik az öltözés ellen. Mindegy, amíg bujkál előlem, legalább nyugodtan fel tudok öltözni. “Anciii, kakiii!!!” – kiabál Dorka derűsen. Micsoda időzítés! Akkor most Anci levetkőzik egy pelenkacsere erejéig, hogy ne izzadjon bele a kabátjába. “Gyors” öltözés következik, és végre tényleg irány a bolt. A kapuban Dorka elsírja magát: “Anciii, Makiii!!!” Maki (plüssállat) mindig jön velünk sétálni, én balga pedig elfelejtettem. Visszamegyünk megkeresni.

girl-1746286_1920

09.30.

Hurrá, elindultunk a boltba. Gondolom mondanom sem kell, Makit Anci viszi. Az első kereszteződésnél azonban probléma adódik, balra van a bolt, Dorka viszont jobbra akar menni. Hiába éneklem neki, hogy “esze súgja menj oda…”, nem-nem. Itt már sejteni lehet, hogy a zöldbabfőzelékből nem lesz semmi, de sebaj, mert közben bevillan, hogy van egy kis maradék bolognai a hűtőben. Jó lesz az is. Aki sétált már egy kétéves gyerekkel, az most görgessen tovább nyugodtan. Aki nem, annak a kedvéért részletezem utunkat. Minden kavicsnál megállunk. Felvesszük, megnézzük, ledobjuk. Nincs ezzel gond, kellenek a természetes ingerek, én is ezen az elven vagyok. Na de akkor is… ez valami kegyetlenül lassú dolog. Inkább hátramenet, mint előre. Meglátunk egy cicát, aki épp átugorja a kerítést és beszalad egy udvarba. “Cicaaa, gyereee!”- kiabál neki Dorka. A cica naná, hogy nem jön, Dorka pedig úgy dönt, megvárjuk, csak előbújik előbb-utóbb. Győzködöm, hogy menjünk, ismerek még pár cicát a környéken, talán valamelyik szóba áll velünk. Nem. Várunk. 10 perc toporgás után mázlimra feltűnik a sárga fagyisautó. Sőt, mintha a sofőr érezné, hogy meghalnék egy kis figyelemelterelésért, megnyomja a zenélős gombot. Dorkának nagyon tetszik, kéri, hogy “Anciii, még egyszeeer!” Még el is gondolkodom rajta, hogy üsse kő odamegyünk a sofőrhöz, és megkérjük, zenéljen még egyszer. De aztán eszembe jut, hogy mi van ha megismer? Nyáron volt egy kis nézetletérésünk, akkor pont azt kértem tőle, hogy meg ne nyomja még egyszer azt a … gombot… Megegyezünk Dorkával, hogy inkább továbbmegyünk, hátha látunk még másik zenélős autót.

10.30.

Hazaértünk. Igen, ez a kör egy óra volt. “Gyorsan” levetkőzünk, aztán amíg Dorka eszik egy joghurt, én megiszom a második kávémat. Az ebédig még van szűk 1,5 óra, ez pont elég arra, hogy eltüntessük a már említett ruhakupacot. Dorka szívesen segít, apa pólóit hajtogatja, nem haladunk így semmit, de annyira cuki, hogy inkább megzabálom kicsit az ágyon. Viszonylag gyorsan megunja a pakolást, szól, hogy “Anyciii, olvassuuunk!”. Leülünk hát a nappaliban a szőnyegre, és olvasunk. Ez az a tevékenység, ami a leghosszabb időre leköti. Igaz, én is kellek hozzá, de nem bánom. (Tv-t egyáltalán nem nézünk, így nálunk nem opció, hogy kicsit leültetem a tv elé, és addig én elvégzem a házimunkát.)

12.00.

Itt az ebédidő!!! Valahogy nagyobb adag bolognaira emlékeztem, mindegy, Dorkának elég lesz (én meg eszem egy szendvicset). Már önállóan eszik, picit még maszatol, így ebéd után egy “gyors” mosakodás és átöltözés következik.

baby-1158889_1920

12.45.

Megyünk aludni. Dorka mindenféle rábeszélés nélkül befekszik az ágyába. (Nem mindig volt ez így, egy nagyon hosszú tanulási folyamat eredménye ez. Mindkettőnk számára.) Az alvás azért persze nem megy pik-pak, minden egyes alkalommal beveti a szokásos kis trükkjeit. Nem mindegy, melyik takaró van rajta, nem mindegy, hogy van betakarva, és az meg pláne nem mindegy, hogy az alvópajtások (4 van!) hol helyezkednek el az ágyban. Ha minden körülmény teljesül, akkor “Anciii, meseee!” Nem gond, Anci mesél, énekel, bármit elkövet az alvás érdekében.

13.15.

Igeeen! Dorka alszik, nekem meg sikerült elhagynom a szobát anélkül, hogy felébredt volna. Az alvásidő nálam szent dolog, igyekszem azzal foglalkozni, ami örömet okoz, csak előtte még gyorsan elmosogatok és letakarítom az etetőszéket. Aztán leülök blogot írni vagy rajzolni (ez a két féltve őrzött hobbim) egy újabb kávé társaságában.

14.00.

“Anciii, gyereee!”- üvölt a bébiőr. Igen, előfordul, hogy csak ¾ órát alszik Dorka ebéd után, de van, hogy akár 2,5 órát is. Bemegyek hozzá, és megbeszéljük, hogy visszafekszünk még egy kicsit, hátha elcsípjük az álommanót. Dorka fekszik az ágyban és vidáman dumál. A családtagokat sorolja éppen név szerint. Ilyenkor már holt biztos, hogy nem fog aludni, de azért még egy fél órát csendespihenőzünk, aztán irány “játsziii”.

14.30.

“Anciii, gyurmaaa!” A gyurmázás az olvasással vetekszik, nagyon jó buli a körmünk alá tömni a különböző színeket. Csigagyártás közben megbeszéljük, hogy újra nekiveselkedünk a ruhakupacnak, mert nagyjából a 10%-át raktuk el eddig. Dorka megint szívesen segít, így elfogy még 10%. Az a baj, hogy közben a mosógép is dolgozik, gyorsabban, mint mi. A halom meg csak nő és nő, ahelyett, hogy fogyna. A délután további részében olvasunk és gyurmázunk felváltva. Felvetem, hogy porszívózzunk, azt Dorka is élvezi valamiért, és így legalább csináltunk valami említésre méltó házimunkát is.

child-1864718_1920

17.00.

Apa hazaér! Reggel nem találkoztunk, épp Dorkánál voltam, amikor elment dolgozni. Rám néz és azt kérdi: “Ma is keveset aludt”? Ez ennyire látszik vajon??? Szerencsére Dorka ilyenkor teljesen rátapad Apára, megy vele átöltözni, utána pedig leülnek játszani. Viszek nekik egy kis gyümölcsöt, kell a vitamin. Nagyjából 20 perc alatt elrakom azt a ruhakupacot, amit egész nap nem sikerült. Csinálok némi látszatrendet és készítek melegszendvicset vacsorára.

18.00.

Leülünk az asztalhoz, Dorka inkább körözöttet kér (maradt a reggeliből). Nem vitatkozom, mert tudom, hogy szereti. Csak a vacsora végén veszem észre, hogy rengeteget evett belőle, és még egy nagy pohár vizet is megivott rá. Kicsit izgulok, mert hányós gyerek, de úgy tűnik minden oké, mert megint játszani akar.

19.00.

Fél óra van még a fürdésig, ilyenkor mindig leülünk közösen játszani. Apával főleg építőkockázni szoktak, hatalmas házakat és tornyokat alkotnak. Én ilyenkor inkább csendes megfigyelő vagyok, de el nem tűnhetek, mert Dorka – mint egy kis pótkocsi – azonnal jön utánam.

19.30.

Irány a fürdőszoba! A fürdés is családi program nálunk, Apa és én is ott vagyunk, leggyakrabban mindketten, néha-néha szaladunk csak ki felváltva ezt-azt elintézni. Van egy csomó fürdős játékunk, de Dorkát csak az üres flakonok érdeklik. Ilyenkor már olyan fáradt vagyok, hogy néha leülök a bilire (még csak dísznek van ott), és onnan nézem, ahogy pancsol. Élvezi a fürdést, fröcsköli a vizet, fújja a habot és sikongat közben.

20.00.

Bemegyünk Dorka szobájába. Fürdés után nagyjából fél órára van még szüksége, hogy alváskész állapotba kerüljön. Ez idő alatt megissza az esti tejitalt, beszélgetünk, mesélünk, énekelünk, és próbáljuk meggyőzni, hogy lassítson már egy kicsit. Vagy ha nem is, legalább az ágyon ugrálást hagyja abba, nehogy visszajöjjön a vacsi.

20.20.

Apa altat! Rohanok a nappaliba a laptophoz, hogy folytassam az elkezdett cikkemet. 5 perc múlva Apa kiabál, hogy Dorka kihányta a körözöttet. Szinte tudtam, hogy így lesz. Esti programként mosakodás újra, átöltözés, ágynemű áthúzás, padló takarítás. Dorkának kutya baja, csak távozott belőle a felesleg. Hála az égnek, a négy alvópajtás nem kapott a jóból, így talán nem lesz gond az altatással sem.

21.00.

Dorka elaludt. Megyek a fürdőszobába, hogy kimossam a balesetes ágyneműt. Ekkor látom, hogy Apa már beledobta Dorka fürdővizébe, “hadd ázzon addig” címszóval. Egy ilyen nap után megvan a hangulata a kádban úszó körözöttszigeteknek. Tényleg nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek inkább. A mosás után még egy gyors zuhany, és irány az ágy.

22.00.

Apával halkan szerelmet vallunk, megfogjuk egymás kezét és 15 másodperc alatt elaszunk.

24.00.

“Anciii, gyereee!”

02.30.

“Anciii, gyereee!”

05.00.

“Anciii, gyereee!”

Folytatásért görgess a cikk elejére!

Képek forrása: http://www.pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s