Mesélj a fának

Mesélj a fának

Mesélj a fának, nem tudja ő,
rügyéből ha száz virág nő,
a méhecskék hogy dolgoznak,
embereknek hasznot hoznak.

Finom mézet készítenek,
színe arany, íze remek,
lesz belőle kis cukorka,
mézeskalács karácsonyra.

Mesélj a fának, mondd, hogy lássa,
s az embernek megbocsássa,
hogy leszedi a gyümölcsét,
koronája édes kincsét.

Nagymamának konyhájában
lekvár készül nagy fazékban,
kisunokák örömére,
ízes bukta közepébe.

Mesélj a fának, mondd el neki,
levelét a szellő viszi,
macskakőre, háztetőre
Duna-parti kikötőbe.

Egy kisfiú ablakába,
ki felébred, s kinéz rája,
elkapja a levelet,
úgysem gyűjtött eleget.

Mesélj a fának, hadd tudja meg,
mi lesz, ha a tél közeleg.
Madaraknak nemsokára
otthont ad majd kopár ága.

Szállnak majd az etetőre,
jóllaknak ott egykettőre.
Megeszik a magokat,
így túlélik a fagyokat.

/Bacskó Veronika/