Blog

Miért harap a gyerekem?

Valamit elronthattam? Miért harap az én gyerekem, ha másé nem? Hogyan tudnám kideríteni ennek a valódi okát? Hogyan tudnék segíteni rajta?

Tavaly, amikor elkezdtünk játszótérre járni, Lotti sokszor ámulva figyelte a többi gyereket, ahogy játszanak, futkároznak, vagy homokoznak. Nézte, aztán egyszer csak megindult hirtelen, és “rárontott” egy másik hasonló korú gyerekre. Nem szeretett volna ő bántani senkit. De annyira megörült a gyerekeknek, hogy örömét így fejezte ki, mert másképpen még nem tudott nyitni feléjük. Volt, hogy örömében sikongatva gyors tempóban odamászott hozzájuk, belekapaszkodott a ruhájukba, de arra is volt példa, hogy meghúzta a hajukat, vagy megpróbálta megharapni őket. Erre szerencsére csak 1-2 példa volt, mert mindig sas szemekkel figyeltem, és startra készen álltam, hogy eltérítsem, vagy megfogjam, ha elindul, vagy látom a szándékot. Néha 1-1 játszóterezés, vagy babalátogatás felért egy 1,5 órás fitness edzéssel, mert úgy lefáradtam.

Nem mindig tudtam, hogyan reagáljam le ezeket a helyzeteket, mindig elnézést kértem a másik anyukától, a babától, és próbáltam elmondani Lottinak, hogy ezt nem szabad, mert a másik babának ez fáj, csak simizni szabad. Mindezt úgy, hogy ne alázzam meg, ne szidjam le. Csupán próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez miért nem jó, és miért nem szabad. Szerencsére minden anyuka nagyon megértő volt, senki nem haragudott meg. Többen jelezték, hogy az ő gyerekük is csinál néha ilyet, ne aggódjak, majd kinövi.

Ahhoz nyilvánvalóan semmi köze, hogy itthon mit látott, hiszen békében, szeretetben nevelkedik, nincs nyoma itthon semmiféle erőszaknak.

Ahogy teltek a hetek, hónapok, és jártunk mindennap a játszótérre, egyre ritkultak ezek a helyzetek. Kezdtem is megnyugodni, hogy ahogy többet van közösségbe, kezdi megszokni a gyerekek társaságát, ő is megtanulja, hogyan kell ismerkedni velük. Úgy gondoltam a korábbi helyzeteknek nagyrészt tényleg az volt az oka, hogy ismerkedni szeretett volna velük, csak még nem volt meg az eszköze hozzá, a “hogyan”.

Mire vége lett a nagy játszótéri szezonnak, szinte teljesen megszűntek ezek a hirtelen reakciói.

swing-1365713

Aztán jött az eső, a hideg, amikor már kevesebbet volt gyerekek társaságában. Van ugyan 1-2 anyuka, akikkel néha összejárunk, de a napi gyerektársaság már nem volt meg. Egy-egy ilyen alkalommal, az első 15-20 percben megint nagyon kellett rá figyelnem, mert előfordultak ismét ezek a hirtelen reakciók: csípés, ruharáncigálás. Aztán, ahogy lenyugodott, szépen el tudtak játszani. Arra is volt példa, hogy játék közben nagyon kedvesen megölelte a másik babát.

A napokban vendégeink voltak. Lottival majdnem egykorú a kislány, aki jött hozzánk a szüleivel. Felmerült bennem volt a kérdés, hogy vajon Lotti, hogyan reagál majd a kislányra. Sajnos nem mindig jól, és most keresem a választ a kérdéseimre.

Vajon ez csak egy korszak? Ha többet viszem gyerekek közé, akkor megint javulni fog? Frusztrált ilyenkor valamiért, és így vezeti le? Hirtelen reakció tőle, ami csak úgy jön belőle, és nem szándékos megnyilvánulások ezek?

Voltak percek, amikor békésen eljátszottak egymás mellett (persze a szokásos baba dolgok megvoltak, hogy az kell, ami a másiknál van). Jöttek-mentek, báboztak, forma bedobóztak.

De két esetben más történt. A másik kislány Lottitól 1-2 méterre állt, valamivel el volt foglalva, nem is figyelt a lányomra éppen. Lotti pedig, állt, nézte, majd odament hozzá és hirtelen megfogta a nyakát. Nem tudom mi indította ezt el benne. Megölelni akarta? De ölelni tud, engem is meg szokott ölelni. Mi volt a gond? Mi zavarta?

Biztosan nem akarta szándékosan bántani, nem gondolnám, hogy az egyáltalán ennyi idős korban megeshet. És nem akarom azzal zárni csak a dolgot, hogy majd kinövi, megtanulja. Szeretném kideríteni, hogy van-e más ok mögötte, valami belső feszültség, frusztráció, ami kiváltotta ezt belőle a minap. Vagy lehetett köztük valami nézeteltérés, amit mi felnőttek nem látunk? El tudom ezt egyébként képzelni, hogy ők a saját korosztályukkal tudnak úgy kommunikálni, hogy azt mi nem értjük, nem vesszük észre, és akár ilyenkor is történhet valami, ami okozhat köztük feszültséget.

Az eset után a korábbiak szerint jártam el megint: nyugodt hangon mondtam neki, hogy ezt nem szabad, mert fáj a babának, csak simizni szabad, és egyik alkalommal fogtam a kis kezét és meg is mutattam neki a kislányon, hogy őt is meg lehet így simogatni, ahogy minket is szokott. Ez jó a babának is, a szeretgetés mindenkinek jó.

sand-2148440.jpg

Olvasgatni kezdtem még aznap este a babás csoportokban (Pozitív fegyelmezés csoportban is), hogy milyen tapasztalatok vannak, általában, milyen okok szoktak állni emögött.

Beszélgettem erről Verával is, aki lehet, hogy rávilágított a lényegre. Lehet, hogy nem frusztráció áll e mögött, csak nem érti, hogy miért nem szabad, hol a határ.

Ehhez azonban elmesélnék egy másik dolgot is.

Nem tudom pontosan mikor kezdődött, de Lotti nagyon hajazik. Nem a sajátját, hanem az enyémet (bár néha már a sajátját is pödörgeti). Magához húz egy vastagabb tincset, és az arcát simogatja vele, szagolgatja, piszkálgatja. Talán akkor indulhatott ez, amikor kisebb volt (talán 4-5 hónapos), és néhány este nagyon nehezen tudtuk elaltatni, ezért a hajammal végig simítottam az arcát néhányszor, ami nagyon tetszett neki. Békésen mosolygott, ellazult tőle, és végül elaludt. Nem tudom pontosan hányszor volt erre példa, de szerintem 2-4 alkalom lehetett. Ez talán elég volt neki ahhoz, hogy rögzüljön benne az az érzés, amit a pillanat okozott neki, és most már minden elalváshoz ez az élmény kell neki a lelazuláshoz. Elaludni azonban nem csak velem tud, sokszor apa altatja, és akkor nem hiányzik neki a hajazás az elalváshoz. Valószínűleg nekik van más, saját közös kis elalvási rítusuk.

De nem csak a velem való elalvásnál hajazik, hanem máskor is: ha rosszkedvű, nyűgös, álmos, vagy, ha például az orvosi rendelőben várakozunk. Ezzel nyugtatja magát.

Az 1 éves státuszon megkérdeztem a védőnőt is, hogy neki erről mi a véleménye (nagyon kedves, segítőkész, nagyon szeretjük). Ő is megerősítette, hogy ezzel nyugtatja magát Lotti, de ő azt mondta, hagyjuk, ne erőltessük a leszoktatást, majd magától elhagyja. Azért is kérdeztem rá a védőnőnél, mert voltak olyan napok, amikor a fejbőrőm már ki volt készülve. Például olyankor, amikor éjszaka kettőnk közé került (mert a helyén gyakran felébredt), de nálunk sem tudott elaludni. Forgolódott, kérte a hajamat, de mivel nem tudott elaludni, már ő is idegesebb volt, és sokszor már tépte, húzta a hajamat. Ez eltartott, akár 45-60 percig is. Kértem, hogy ne tépje, ne húzza, anyának ez fáj. Próbáltam másik tincset adni, vagy másképpen elaltatni, de nem mindig jártam sikerrel. Legutóbb a kezét átraktam az ő hajához, azt piszkálgatta kicsit, és oldalra fordulva elaludt. Nem tudom fog-e ez működni máskor is, de akkor működött.

Próbálok finoman más alternatívákat is ajánlani neki, de nem feltétlenül azért, hogy megfosszam ettől, ha erre szüksége van még egy ideig. Elsődlegesen inkább azért kezdtem ezt el, hogy majd idővel eljussunk odáig, ha félálomba kerül éjjel, egyedül vissza tudjon aludni. Legyen valami más is, ami megnyugtatja, ha én nem vagyok ott, és idővel leszokjon a hajam piszkálásáról.

Van egy plüss cicája, azt húzkodja magával az utóbbi hónapokban, azzal is alszik. Így azt próbálom esténként, miközben ő hajazik, hogy a cicával simogatom az arcát. Egy-egy esetben volt, hogy a cica is elég volt neki az elalváshoz.

Ne értsetek félre, nem akarom megfosztani Lottit az anyukájától, vagy azelőtt leszoktatni a hajazásról, hogy ő ezt elengedné.

Nagyon jól megfogalmazták valahol, hogy mi a kötődő nevelés lényege, és nem az, hogy anya mindenáron magát alárendelje a babának, bármilyen igénye is van. Hanem az, hogy reagáljunk a baba igényeire, de úgy, hogy az még nekünk is “belefér” (nem az éjszakai kényelmetlen felkelésekre gondolok nyilván). És az, hogy sok éjszakán át a hajamat húzza, számomra már nem komfortos. Fáj a fejbőrőm és 30-45 perc után már kezdek türelmetlen lenni vele éjjel, mert hiába mondom, hogy anyának ez fáj, ne húzd kérlek. Nyugodtan foghatod, szagolhatod, csak ne tépd. Neki sem jó, nekem sem, ha feszültség alakul ki ilyenkor. De több éjszakán keresztül úgy aludni, hogy úgy fekszem, hogy elérje a hajamat (nem annyira hosszú), elviselni, ahogy húzza, esetenként tépi, ha elalszom is erre ébredek…., egy idő után kényelmetlen, nem pihentető, és közben ő sem alszik. Persze biztosan valaki azt mondaná, hogy nem kellett volna hagyni idáig “elfajulni”. Erre az a válaszom, hogy lehetséges, de, ha a gyerek fogzik, szeparációs időszakban van, az ember szerintem próbál neki minden módon segíteni, enyhíteni a nehézségeken. És, ha neki 90%-ban ez segít, akkor, amíg nem válik számomra kezelhetetlenné, hagyom neki. Ami kb. most jött el.

playground-470402.jpg

Visszakanyarodva, hú, de elkalandoztam…..Szóval Vera felvetette, hogy nem-e azért nem érti Lotti, hogy miért nem szabad a többi gyereket meghúzkodni, megszorítani, mert nálam ezeket “megteheti” egy határig. Például húzhatja a hajam egy bizonyos mértékig, és így nem érti mi ebben a rossz, hiszen anyával is lehet. Lehet, hogy nem tudja, hogy hol a határ. Vagy ezt is egy, a szeretet kifejező eszközének gondolja.

Nyilván első reakcióm az, hogy Úristen elrontottam! Én tehetek róla! Másodszor viszont próbálok rájönni, hogy valóban ez állhat-e a hirtelen reakciói mögött, vagy más váltja ki belőle. De szerintem biztosan áll mögötte valami: vagy tényleg nem érti, ha anyával is lehet, akkor most miért nem szabad, vagy valami frusztráció válthatja ki belőle, valami zavarja, és ez így nyilvánul meg. Vagy csak több gyerektársaságra van szüksége? Vagy tényleg korosztályi sajátosság? Nem tudja másképpen még levezetni a feszültséget, ebben a korban még nincs racionális gondolkodás, az érzelmeik diktálnak. Vagy hagyni kell majd kinövi? Bár ilyen egyszerű lenne…

Szeretném továbbra is tartani magamat ahhoz, hogy megpróbáljam megelőzni az ilyen szituációkat. Ha mégis megtörténne, akkor szépen, türelmesen elmagyarázni neki, hogy ezt nem szabad, fáj a másik félnek, simogatni szabad. Semmiképpen nem fogom őt megalázni. Megértően, kedvesen szeretnék ilyenkor felé fordulni. Szeretném, ha érezné, hogy ilyenkor is ugyanúgy szeretem, megértem, ha valami frusztrálja.

Szépen, óvatosan, tovább fogok haladni azon az úton, hogy finomítsak a hajazáson is, és, hogy megértse, hogy anyának ez fáj, inkább bújj ide hozzám, simogatlak.

Igyekszem vele addig is többet járni gyerektársaságba, amíg nem lesz megint játszótéri idő. Hátha ez is segít, lehet, hogy csak ennyi a gond.

Mivel ezt 100%-ban megfejteni úgysem fogom tudni, mindezeken próbálok finomítani. Bízom benne, hogy minél előbb helyére kerül a dolog, mert szeretném, ha Lotti megértené ezeket a határokat, és mert jobb érzés azt látni, hogy szépen eljátszanak egymás mellett a babák.

Képek forrása: http://www.pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s