Békakirály
„Brek-brek brekeke!”
– a Békakirály szólít.
„Jer, jer ide le!”
-de vigyázz, gyakran lódít!
Sásnak levele,
mint zizegő sátor,
a várának teteje.
„Na gyere csak, te bátor!”
„Ülj ide, közelebb!”
-csalogat a tóhoz.
„Súgok valamit,
amitől nem jutsz szóhoz.”
Siklók, bogarak
hallgatóznak csendben.
Várják, mit mesél,
a szemük se’ rebben.
„Egyszer valaha
a világ ura voltam,
nagy tavak és folyók
vizét birtokoltam.”
Kuncog a Csiga
egy lapulevélen,
ő sem hiszi el,
amit hallgat éppen.
„Csendet Csiga Úr!
förmed rá a Béka.
„Vészes haragom
utoléri még ma.”
„Brek-brek brekeke,
elég volt ez mára,
ha nem hiszitek,
járjatok utána.”
Csobban egy nagyot
a víz sötétjében,
búsan elmerül
a tó rejtekében.
/Bacskó Veronika/
momentsblog.hu 