életmód

Kapcsolj ÉLET-módba! – Mozdulj, Anya!

Ha azt mondom, sosem voltam nagy sportember, az enyhe kifejezés arra a viszonyra, ami a mozgás és köztem van. Ennek ellenére nem tartom magam lusta embernek, szeretek sétálni a szabadban, túrázni, biciklizni, kertészkedni, szóval nem vagyok az a fotelban tévézős típus sem. 

A tudatos mozgást sosem kedveltem, talán mert mindig a fogyókúrával kötöttem össze. A lombikprogramunk előtt nagyjából egy évig jártam rendszeresen edzeni (heti két alkalommal) és emellett szobabicikliztem is itthon (heti egy alkalommal). Le is szaladt rólam 10 kiló pillanatok alatt (természetesen diétáztam is mellette). Aztán jött a hormonkezelés, utána pedig a terhesség. Nem szépítem a dolgot, kicsit több mint 20 kilót szedtem fel. “Szülés alatt ebből rengeteg lemegy.” – vigasztaltak. Amikor hazajöttünk a kórházból, izgatottan álltam a mérlegre, ami 5 kilóval mutatott kevesebbet (ebből Dorka 4 kiló volt). “Szoptatás alatt majd leperegnek a kilók.” – biztattak az ismerős anyukák. Na igen, de a szoptatás nálunk sajnos nem úgy működött, ahogy kellett volna, Dorka tápszeres lett. “Na, majd ha elindul, és szaladnod kell utána.” Itt már sejtettem, hogy ez sem lesz varázsszer a kilóim ellen, hát nem is lett.

belly-2354_1920

Világ életemben rettegtem a súlyomat bevallani. Ma már nem. Amióta anya vagyok, rengeteg minden változott a fejemben, többek között ez is. Nem szégyellem leírni, 103 kilóval mentem szülni. Az, hogy nem szégyen, természetesen nem azt jelenti, hogy nem az én hibám volt. Elszaladt velem a ló, túl sokat ettem. Az elmúlt két évben 98 kilóról sikerült 90 –re redukálni a súlyomat, de ezzel még korántsem vagyok elégedett. Egyelőre az a célom, hogy 80 kiló alá kerüljek. Elkezdtem diétázni (160 g CH diéta), emellett azonban szeretnék valamilyen mozgást is végezni.

És itt következik a probléma, vagy a pozitivitás jegyében nevezzük inkább kihívásnak. 🙂

mom-2010524_1920

A testmozgást mindenképpen a két éves kislányommal szeretném megoldani. Hogy miért? Ennek több oka is van. Nem tudom napközben senkire bízni, a nagyszülők messzebb laknak, Apa pedig általában késő délután/este ér haza. Kellek az elalváshoz és az ébredéshez is, ezért a kora reggel és a késő este sem nagyon jöhet szóba. Ott van még az ebéd utáni alvásidő mint lehetőség, az viszont az énidőm: blogot írok, rajzolok, festek… Nem szeretnék megválni ettől, mert a lelki feltöltődéshez szükségem van ezekre az alkotó tevékenységekre is. Úgy hangzik ez most, mintha kifogásgyártásba kezdtem volna, pedig nem ez a célom. (Habár értek hozzá. 🙂) Inkább a megoldást keresem.  

Átgondoltam a lehetőségeinket, és arra jutottam, hogy tulajdonképpen két út közül választhatunk: vagy elmegyünk közösen valamilyen órára, vagy megoldjuk a mozgást otthon, a négy fal között (esetleg az udvaron, a szabadban). A második lehetőséggel szimpatizálok inkább, mert így nem megy el az egész délelőttünk egy egy órás edzés miatt. Ha otthon tornázunk, akkor közben rotyoghat az ebéd és mehet a mosógép is akár, így a megszokott napirendünkön sem kellene sokat változtatnunk.  

sneakers-968964_1920

Aztán jött a kérdés, hogy nagyszerű, elkezdünk közösen mozogni, de mégis mit? A neten fellelhető edzővideók jutottak első körben eszembe. Ezekkel egy gond van csak, hogy laptop szükséges hozzájuk. Amennyire lehet, Dorkát képernyőmentesen neveljük, így nem szeretném, ha videót nézne. Ha még kivételt is teszek kizárólag a mozgás kedvéért és idejére, akkor jön a következő gondom, hogy hova is tegyem azt a laptopot, ahol Dorka nem éri el, és én is látom? Szemüveges vagyok. A szemüvegesek jól tudják, hogy abban bizony nem nagyon lehet ugrálni… Ha leveszed, akkor meg nem látsz. 🙂

Nem, nem, még mindig nem kifogást keresek, csak a legjobb megoldást mindkettőnk számára. Aztán felmerült bennem az is, hogy vajon Dorka meddig bírja majd? Hányszor kell közben leülni könyvet olvasni, gyurmázni vagy rajzolni? Egy kétévestől vajon elvárhatom egyáltalán, hogy egy órán keresztül velem tornázzon? Azt hiszem nem, semmiképp…

Eddig jutottam a gondolatmenetben, aztán eszembe jutott, hogy veszünk gyerekülést a biciklimre, egy szupercsajos bukósisakkal Dorkának. Ami kerékpárral elérhető úticél számunkra, oda igyekszünk majd nem autóval menni, hanem kihasználni a lehetőséget a mozgásra. Ez azonban sajnos kevés lesz számomra, ha valamiféle változást szeretnék elérni. A megoldás még nincs meg, de elindultunk az úton a fogyás felé (igaz, most még csak biciklivel 🙂). 

bicycle-4022718_1920

Örömmel vennénk azonban a segítségeteket. Aki tud olyan módszerről, ami a leírtak alapján megfelelő lenne nekünk, az ne tartsa magába, írjon nekünk az elérhetőségeink egyikén. Dorkával szívesen tesztelnék már bevált módszereket is.  

Képek forrása: http://www.pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s