Próbáltam teljesen kikapcsolni az agyamat, de egy momentum visszarántott a valóságba: az egyik asszisztens megkért, hogy csússzak lejjebb még az ágyon, majd alám tette a fém edényt. Sosem fogom elfelejteni a fém hangját, ahogy éppen leteszi. Azt, amibe az én kisbabám kerülni fog. Egy rideg, hideg, fém edény.
Nyári este, nyári este, csillagfényben tündöklő… Hozz álmot a kis szememre, ne késlekedj, egykettő!
A könyv mentén, elhatároztam, hogy én is elkezdek itthon egyszerűsíteni. Számomra nem megy ez egyik napról a másikra, mert sok tárgyat őrizgetek azért, mert valakitől kaptuk. Érzelmileg kötődöm a személyhez, eseményhez. De akad olyan is, amelyeket, csak azért tartottam meg idáig, mert még is csak szemtelenség megszabadulni valamitől, amit valaki nekünk adott.
A könyvecskéket 2-7 éves korosztálynak ajánlják. Méretükből adódóan nagyszerű útitársak lehetnek, a 10x10 cm-es, 24 oldalas füzetek akár zsebben is elférnek. Bárhova magatokkal vihetitek őket, nyaralásra, kirándulásra, vagy (ahogy mi is szoktuk) például az orvosi rendelőbe. 4-5 kiskönyv a táskába, és hipp-hopp eltelik az esetenként bizony nagyon hosszú várakozási idő.
Hogy főz egy vegán anya, ha húsevő a családja? Hát, kicsit önzően. Nem célom a családom meggyőzése a növényi alapú táplálkozás előnyeiről, ezért természetesen henteshez járok, hurkát és sült csirkét készítek nekik. De nálunk a joghurt növényi tejből készül, a zöldségek panírozása pedig mindig tojás nélkül történik, hogy én is tudjak enni belőle.
Mióta Dorka megszületett, valahogy ösztönszerűen anyaszemmel nézek mindent: mennyire biztonságos, tiszta, szórakoztató, fejlesztő stb. Hát így járt a Veszprémi Állatkert is. 🙂 Hogy jól jártak, vagy sem, az a cikk végére kiderül. 😉
“A gyerekeknek időre van szükségük ahhoz, hogy önmagukká válhassanak - a játék és a társas interakciók segítségével”. /Kim John Payne - Egyszerűbb gyermekkor/
Azon felül, hogy régen milyen elvek mentén nevelték a gyermekeiket azt se felejtsük el, hogy nem csak a szülők, a gyerekek és a világ is változott azóta. Felgyorsult, digitalizált, rohanó világot élünk, ami tele van impulzusokkal, ingerekkel, és ezeket a gyerekeink sem tudják elkerülni. Így, azt hiszem a régi nevelési módszerek, amelyek anno jól működtek, ma nem biztos, hogy ugyanolyan hatékonyak lennének, mint akkor.
Hajszoljuk “a még többet” (legyen az pénz, vásárlás, utazás…), tervezzük a jövőt és közben elfelejtünk néha a jelenben élni. Persze tudom én, sok a munka, a tennivaló, ott vannak a gyerekek, a bevásárlás, háztartás, főzés, sok a kötelezettség. De valahol azért meg kell húzni a határt, vagy kell találni rá időt, hogy egy kicsit azt mondjuk: Állj, most én jövök! Nem gondolom, hogy ez önző dolog volna, hiszen a testi-lelki egyensúlyhoz időt kell magunkra néha szánni. Boldog szülő, boldog család! Ez persze, nem csak a gyermekesekre igaz.
momentsblog.hu 