Nyári este
Nyári este, nyári este,
csillagfényben tündöklő…
Ki alszik már? Ki van ébren?
Szólaljon meg mindkettő!
Mint izzó parázs, a sötétben
világító ablakok
felvillannak, pislákolnak,
búcsúztatják a napot.
Ősz apóka ablakot nyit,
pöfékel a pipáján.
Hűvös szellő lengedez át
a hófehér szakállán.
Mögötte ül nagyanyóka,
a hintaszékben szunyókál,
a kötését leejtette,
fölötte már álom jár.
Lent az utcán ajtó zárul,
a pék az, aki elköszön,
kevés liszt és kenyérmorzsa
marad csak a küszöbön.
Szürke cica lassan lépdel,
az előbb még tán alhatott.
Zápor után esőillat
bódít embert, állatot.
Macskakövön béka ugrál,
de sietősen távozik.
Attól tart, az utcasarkon
a cicával találkozik.
Kicsi bogár döngicsél még,
tán napfény után kutat,
fénylő vizű pocsolyából
keresi a kiutat.
Sorakozó utcalámpák
büszkén világítanak.
Nem pihennek már reggelig,
ők csak nappal alszanak.
Nyári este, nyári este,
csillagfényben tündöklő…
Hozz álmot a kis szememre,
ne késlekedj, egykettő!
/Bacskó Veronika/
Kép forrása:
momentsblog.hu 