Blog

Aranyóra – Lotti világra jövetele

Lotti 2017. augusztusában született a budapesti MH Egészségügyi Központban (továbbiakban: Máv, Honvéd), egy szerdai napon, délelőtt.

Nagyon izgatottak voltunk már hetek óta. Vártuk már nagyon Lottit. Szinte már fogadásokat kötöttünk a családban, hogy mikor fog beindulni a szülés, a férjem pedig az időjárás előrejelzést bújta már a 36. hét óta, mikorra várható front.
Én nem mindig éltem meg ennyire könnyedén a “mikort”, az utolsó 1-2 hétben már kezdtem nyűgösebb lenni (na jó, nem csak kezdtem….).

Az agglomerációban élünk, ezért előre eltervezett forgatókönyvünk volt rá, mi legyen, ha napközben indul be a szülés és egyedül vagyok otthon.
Nem is ebbe a kórházba tartozunk a lakcímünk szerint, így már egy korábbi alkalommal felírta a nőgyógyászom a kiskönyvemre, hogy a mentősök a Máv-ba vigyenek szülés esetén.

Hétfőn ultrahangra mentünk még a választott nőgyógyászunkhoz. Mondtam a férjemnek, hogy nagyon remélem, hogy jó hírekkel szolgál és hamarosan szülök, mert még egy hetet nehezen bírok ki, és annak is jobban örültem volna, ha nem kell indítani.

“…az utolsó 1-2 hétben már kezdtem nyűgösebb lenni…”

A doki szerencsére jó hírekkel szolgált, már 1 ujjnyira nyitva voltam, azt mondta, a héten mindenképpen szülünk.
Lelkesen, mosolyogva indultunk haza, hogy hú, akkor lehet, hogy már ma éjjel. A doki megvizsgált, ami akár be is indíthatja a szülést. Este kivitte a férjem a kórházi csomagokat az autóba, amiket már hetekkel korábban összekészítettem. Minden legyen startra kész, ha éjjel indulni kell. Nem kellett….Reggel kicsit durcásan vettem tudomásul, hogy még mindig nincs baba…

Kedden, ahogy azt az utolsó hetekben 2 naponta megtettem, kitakarítottam ismét a lakást (már-már tisztaságmániássá váltam a végére, még 1 használt vizes pohár is zavart a mosogatóba), és összecsomagoltam egy hátizsákba a férjem cuccait a kórházhoz: energiaital, váltóruha, csoki. 
Este a szokásosnál korábban elaludtam, mintha a szervezetem elrendelte volna, hogy kell még egy kis pihenés, éjjel már nem lesz rá mód.

Éjjel 2:30 körül megébredtem, néhány másodperc után éreztem, hogy reped a burok. Nem volt pukkanás, olyan volt, mintha csak egy ajtót szépen óvatosan kinyitottak volna. Furcsa hasonlat, de nekem akkor ez jutott róla eszembe.
Rögtön szóltam a férjemnek, hogy ébredj, folyik a magzatvíz, majd kiszaladtam (mintha tudtam volna szaladni….) a fürdőszobába, így a kádba folyt el, megkímélve az ágyunkat és magamat a takarítástól.

Próbáltam gyorsan letusolni, de olyan jól esett a tus alatt állni, hogy végül már a férjem szólt, hogy lassan azért már indulni kéne. Közben egyszerre volt rajtam egyfajta nyugalom, és pánik is, hogy Úristen, nekem ma tényleg szülnöm kell, fel vagyok-e rá készülve, fogom-e bírni a fájdalmat, nem vagyok-e hozzá túl fáradt (nem, mintha számítana….).

Végül 3 körül indultunk be a kórházba. Útközben jó volt a hangulat, poénkodtunk a mindenféléről, pedig már 5 perces fájásaim voltak, de abszolút bírható volt. Felhívtuk közben a családot is értesíteni, hogy igen, beindult a szülés, úton vagyunk a kórházba. Végre tényleg a szülés hírével tudtam őket hívni, ugyanis az utolsó hetekben, már kezdtem unni, hogy bárkit hívtam, úgy vette fel a telefont, hogy “Szülünk?”. “Szia, jó reggelt, én is örülök, hogy hallok rólad. Nem, nem szülünk.” Egyébként sem tudtam róla, hogy rajtam kívül bárki szülni készül a családban.

A várandósságom egyébként kifejezetten kellemesen telt. A 8-13. hét között voltak émelygések, de jellemzően csak esténként, ha ettem, akkor csillapodott. Ezt az egyet leszámítva nagyon-nagyon szerencsés voltam, mert nem voltam rosszul, nem hánytam, nem híztam 30 kilót (ezt a részét már le tudtam korábban….), egyedül a terhességi cukorbetegség volt, amire oda kellett figyelnem, mert határon volt az eredményem. Főleg ez volt az oka, hogy összesen 6,5 kilót híztam csak. Éljen a 150 g CH diéta 🙂

Visszatérve… Amikor beértünk a kórházba elmúltak a fájásaim. Az ügyeletes doktornő megvizsgált, felvették az adataimat, majd rákapcsoltak ctg-re. Közben folyamatosan szivárgott a magzatvíz. Némileg az ott kapott betét felfogta, de azért kellemetlenül éreztem magam a vizsgálat közben, pedig ez egy teljesen természetes dolog.

A ctg olyannyira nem mutatott fájásokat, hogy azon viccelődtünk, hogy lehet ilyen fájásai még a férjemnek is vannak….Később azért persze változott a helyzet – na persze, nem nála.

“A várandósságom egyébként kifejezetten kellemesen telt.”

4:30 körül megkaptam a beöntést, ami kevésbé volt rossz élmény, mint, amire számítottam. Inkább maga a helyzet volt kellemetlen, legalábbis én ezeket így élem meg.
Letusoltam, majd átvettük a szülőszobát és 5.30 körül elindultak a fájások is. Gyorsan erősödött, és hamar eljutottunk az 1-2 perces fájásokhoz.
Gyakran megvizsgáltak, hogy hol tartunk, kb. 8.30-ra már 3 ujjnyira voltam kitágulva és a doki azt mondta, hogy a méhszáj már papírvékony. Hogy pontosan őt idézzem: “Nagyon fa..a”:) 
Ő is sokat poénkodott egyébként, ami nekem kifejezetten jó volt, elvonta a figyelmem és biztatott.

A terhesség utolsó 3 hetében egyébként ittam a málnalevél teát kb. 2 naponta, egy felkészítőn is ajánlotta  a szülésznő, mert puhítja a méhszájat. Nem tudom, hogy ez segített-e, mindenesetre gyorsan eltűnt a méhszáj 🙂

Ekkor már egy másik szülésznő volt velünk, kb. 50 év körüli. Nagyon-nagyon kedves volt, segítőkész, nagyon hálás vagyok neki.

A legnagyobb segítség azonban a férjem volt lelkileg, nélküle nem ment volna így, és nem ilyen élmény lett volna. Nagyon jó volt, hogy ott volt végig, ha kellett itatott, ha kellett csendben volt, nagyon hálás vagyok neki. Még, ha ő úgyis érezte, hogy nem tud segíteni, nekem nagyon sokat jelentett, hogy ott volt, támogatott, számíthattam rá ott is. Megható volt azt is látni, ahogy a vajúdás alatt sokszor könnybe lábadt szemmel ül mellettem. Meghatódott már akkor. Egyszerre volt boldog, szerelmes, és persze azért aggódott is.

A szülés előtt már beszélgettünk erről, és előre mondtam neki, hogyha bármi olyat mondok, úgy reagálok, ahogy nem kéne, ne vegye magára, nem szültem még, fogalmam sincs mit fog kihozni belőlem, vagy mi fog segíteni. Nekem pont csendre volt szükségem, jól esett a fájásoknál befelé figyelni, elvont a koncentrációtól, hogyha beszéltek hozzám.

“A legnagyobb segítség azonban a férjem volt lelkileg…”

8 óra környékétől már kaptam oxitocint is, mert nem tűntek elég erősnek a fájások (hát…biztos én mást éreztem), illetve kérdezték, hogy kérek-e epidurális érzéstelenítést. Nagyon bizonytalan voltam, mert féltem a tűtől, ott a gerincemnél…, még belegondolni is rosszul esett. Úgy készültem a szülésre, hogy nem szeretnék kérni, de ha mégis úgy alakul, nem lesz miatta lelkiismeret furdalásom. Kérdeztem a szülésznő véleményét, mert nagyon billegtem kérjem-e. Ő azt mondta, mivel első baba, ő javasolja, hogy kérjem. A férjem is rábeszélt, szerintem félt, hogy nagyon el fogok fáradni a végére. Azt a fájdalmat, ami akkor volt bírtam, de nem tudtam mire számíthatok még később, így hagytam magam rábeszélni, kértem.
Na akkor viszont, rosszul lettem. Miközben az aneszteziológus tette a dolgát, úgy éreztem el fogok ájulni, így a férjemnek kellett megtartani, mert fejben, ahogy ott matattak a gerincemnél (állítom, hogy egyszer még éreztem is a csövet a gerincem mellett), elvesztettem a fonalat. Valóban majdnem elájultam.

Utána, szinte nyaralás volt. Nem fájt, csak tompa nyomást éreztem (ez nem azt jelenti, hogy mindenképpen rábeszélnék bárkit), és azt, ahogy a kislányom feje egyre inkább közelít kifelé. Így utólag azt gondolom jól tettem, hogy kértem, mert így is eléggé kifáradtam a kitolási szakaszra (ami azt illeti nem vagyok nagy sportember sajnos).

10.30-kor azt mondta a doki, hogy kb. 1 óra és kint van a baba. Végül valóban igaza lett. Csináltunk néhány próba kitolást. Sajnos, nem igazán sikerült elsőre elkapnom a technikát, inkább a fejem vörösödött, nem tudtam lenyomni a levegőt.
Kb. 11 órakor elkezdtem ténylegesen nyomni. Szépen lassan jött lefelé az én Kincsem, éreztem, hogy egyre közelebb a kijárathoz a fejecskéje. Még kitolás előtt megkaptam a Gynotalgélt is, elvileg ez segít a babának könnyebben kicsusszanni.

A kitolási szakaszban a dokin kívül segített a szülésznő és a csecsemős is, és természetesen a férjem. Ő ott állt a fejemnél végig,  nagyon ideges volt. Néha már láttam félszemmel, hogy csak forog maga körül, annyira ideges, hogy nem tud segíteni. A tolások között adott inni, biztatott, velem volt. Ez mindennél többet jelentett nekem.

A tolásoknál általában az első jól sikerült, hosszan, erősen tudtam nyomni, de a másik kettőnél már elfogyott az energiám, és már csak erőlködtem. Volt, hogy nem tudtam gyorsan levegőt cserélni, és a második kitolás egy nagy semmi volt….Nem tudom hány tolófájás volt, mire Lotti megszületett, de 6-ra tippelnék. 
Ekkor még úgy saccolták, hogy 4 kg körül lesz Lotti. Az utolsó ultrahangnál már annyira lent volt a feje, hogy nem tudta rendesen megnézni a doki.

“Hirtelen fel sem fogtam, hogy megszületett a kislányunk…”

Aztán egyszer csak kint volt a kis buksija. Éreztem, ahogy forgatja a pici fejét a lábam között. Egyszerre volt furcsa és csodálatos is.
Miután a fejecskéje kint volt mondták, hogy toljak, de csak óvatosan, és gyakorlatilag szinte hipp-hopp már kint is volt Lotti.
Rám is tették rögtön ❤ Hirtelen fel sem fogtam, hogy megszületett a kislányunk, hogy anya lettem, hogy a férjem apa lett, szülők vagyunk és született egy csodaszép egészséges kislányunk!

Tudom, hogy lesz még gyermekünk, és még átélhetjük ezt a gyönyörű pillanatot, de így előre úgy gondolom, hogy az más lesz. Első gyermek, csak egyszer születik, őt már más miatt fogjuk nagyon várni, és lesz egy pici tapasztalatunk hogyan is zajlik a szülés. Persze az is ugyanolyan gyönyörű és boldog pillanat lesz. Téged is várunk majd nagyon kistesó!

Hirtelen futott át rajtam mindenféle érzés, a határtalan boldogság, a szerelem a férjem és a kislányom iránt és a könnyebbség, hogy megszületett. Boldogsággal töltött el az is, hogy ilyen szép szülésem volt. Nem kívánhattam volna szebbet! Nekem abszolút pozitív élmény volt az egész, elejétől a végéig, és nem csak azért, mert megszületett a mi kis csodánk, hanem mert annyira emberségesen, segítőkészen bántak velünk. Nem tudok elég hálás lenni az orvosnak, a szülésznőnek és a csecsemősnek a segítőkészségükért és támogatásukért.

Nem sokkal azután, hogy rám tették Lottit, a férjem meghatódva felhívta a szüleinket, hogy megszületett. Rá tették mellre. És már rögtön szívta is, mint a kisangyal.
A férjem is nagyon meghatódott, ott sírt mellettem, annyira jó érzés volt, és boldog pillanat, hogy nehéz szavakba önteni. Ilyen azt hiszem csak egyszer adódik az életben. Gyönyörű, megható pillanatok voltak. ❤

Körülbelül 1,5 órát lehettünk így hármasban. Közben ellenőrizgettek minket, hogy minden rendben van-e, illetve még távozott a méhlepény is. Az nem volt kellemes, mivel már úgy fellélegzett a szervezetem, hogy kint a baba, és utána még azt is “kinyomták” belőlem.

De a legfontosabb az  volt, hogy életünk pici szerelme ott szuszogott a mellkasomon. Csak nézelődött, szopizott, nem sírt, nyugodt volt, ott pihegett rajtam. Apa pedig gyönyőrködött benne, szerelem volt első látásra én úgy érzem ❤
Csak csodáltuk azt a pici szuszogó szeretet gombócot, aki a mi szerelmünk gyümölcse.

“Csak csodáltuk azt a pici szuszogó szeretet gombócot, aki a mi szerelmünk gyümölcse.”

Később elvitték, megmosdatták, felöltöztették, lemérték. 3050 gramm és 54 cm volt.

Innen apa hozta vissza a saját karjában. Sosem felejtem el a férjem tekintetét, ahogy nézte, boldogan, csodálva Lottit. Még most is meghatódom rajta…:)

Ezt követően ellátta a doki a gátmetszést. Kaptam még egy adag érzéstelenítést, így csak kellemetlen volt, de nem fájt. A doki azt mondta, hogy ügyes voltam és szép szülés volt, amit csak megerősíteni tudok ❤

Miután lejárt az “aranyóra” elvitték Lottit. Nekem még vissza volt egy katéter, mert nem tudtam sajnos magamtól pisilni, de nem fájt egyáltalán (persze epidurál….). Utána letoltak a szülészetre.
Ahhoz képest, hogy túl voltam egy szülésen, nem éreztem magam rosszul. Picit fáradt voltam, kimerült, de ez nem volt olyan mértékű, hogy majd összeesnék (talán az adrenalin, anyai ösztön, nem tudom). Nem is tudtam aludni, bár azt mondták pihenjek, és majd később hozzák Lottit.
Mire a telefonok, sms-ek, facebook üzenetek végére értem (tudom, nem ez a fontos ilyenkor, de annyira elöntött a boldogság, hogy legszívesebben világgá kürtöltem volna), már hozták is a csecsemősök (kb. 1,5-2 óra múlva).
Az első pár órában még olyan szerencsétlenül fogtam a picurkánkat, nem voltam elég rutinos, de nem voltam kétségbeesve. Lottinak is azt mondogattam mindenre, hogy nem baj, ha még nem megy elsőre, majd együtt megtanuljuk 🙂
Így utólag azt mondom, hogy nagyon jó volt az a 3 nap a kórházban. Kettesben lehettünk háborgatás nélkül, csak rá kellett figyelnem, ő pedig nagyon hálás volt. Szuszogott, aludt, cicizett, boldog voltam.

Büszke vagyok magamra, hogy nem estem kétségbe, nem pánikoltam, nem aggódtam túl az egészet. Néhány évvel korábban valószínűleg nem tudtam volna ilyen nyugodt maradni.

Hálásan köszönöm elsősorban a férjemnek és a kislányunknak, hogy ilyen csodálatosak, hogy velük élhettem át ezeket a csodás pillanatokat. Köszönöm a támogatásotokat, a szereteteket, a jóságotokat, és a boldogságot, amit jelentetek számomra mindennap.

Köszönöm a szüleinknek, a sógornőimnek, és az én egyetlen hugicámnak is a támogatást, hogy mindig számíthattam és számíthatok rájuk most is, hogy együtt izgultak velünk, és a sok szeretetet, amit tőlük kaptunk és kapunk mindennap.

Csodálatos volt a születésed pici lányom. Nagyon szeretünk és ez sohasem fog változni. Remélem egészséges, boldog és teljes életed lesz, olyan, amilyet megálmodsz magadnak! Kívánom, hogy így legyen. Ránk mindig mindenben számíthatsz, ezt soha ne feledd, ott leszünk neked mindig, veled leszünk, amikor csak szükséged van ránk.

Szeretünk ❤

Anya és Apa

 

Képek forrása: http://www.pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s