Blog

Szülés után – első hetek otthon

A várandósság utolsó hetei ideális esetben már az utolsó simításokkal telnek otthon: ráhangolódás a szülésre, pihenés, utolsó apróságok beszerzése, baba szoba véglegesítése, kórházi csomag összekészítése.

Mindenki ugrásra kész, hogy mikor telefonálsz, hogy megindult a szülés és szaladni kell segíteni (pl. a nagyobb gyermekre vigyázni). Nem tudsz már úgy felhívni senkit a családban, hogy ne úgy vegye fel a telefont, hogy “Na, szülünk?”.

Egyre többször álmodozol róla, vajon milyen lesz a kisbabádat a kezedben tartani, megérinteni, megölelni, és milyen érzés lesz, hogy a család már nem két-három-négy…főből áll, hanem bővül. Fejben már a szülést is lefuttattad magadban többször, hogyan szeretnél vajúdni, ki lesz veled bent, hogyan fog beindulni (ha nem programozott a szülés), mit fogsz érezni.

Általában eddig tervezünk. De mi lesz utána? Három nap a kórházban, azután haza kell vinni azt a csöppnyi életet, ahol már többnyire magadra/magatokra lesztek utalva a kérdésekkel, miközben azért még fáradtan próbálod összeszedni magadat, és a hormonok okozta sírással küzdesz.

A szülést megelőzően jó átgondolni, hogy szeretnétek-e segítséget kérni (főleg, ha apa dolgozik). Első babánal a felmerülő kérdések, a fáradtság, és az új helyzet kialakulása miatt segítség lehet, ha van veled valaki otthon az első 1-2 hétben, ha már nem az első babádat várod, akkor pedig a nagyobb gyermek miatt. Ha van rá lehetőséged, inkább magatokra koncentrálj, amíg a háztartást, bevásárlást, takarítást, főzést intézi más (apa, ha otthon tud lenni, vagy egy nagymama/nagynéni/stb.).

pregnant-1088240Valakinek néhány napra, valakinek több hétre van szüksége ahhoz, hogy úgy érezze, most már egyedül is boldogul (nem azért, mert bárki “ügyetlen” volna, hanem mert ki kell pihenni a szülést, regenerálódni, el kell látni egy újszülöttet, és ott van még a háztartás is). Ha neked több időre van szükséged, kérj segítséget nyugodtan a családtól, hiszen nem vagyunk egyformák mi sem, és a babák sem.

Jó, ha a felmerülő kérdéseidet fel tudod tenni valakinek, vagy megerősítést kapsz egy-egy témában. Ebben azonban segítségedre lehet a védőnő is! Ne aggódj, nem tudsz neki olyan kérdést feltenni, amit még nem hallott, bátran kérj tőle tanácsot, ha szükséged van rá.

Amennyiben úgy érzed, hogy az első időszakot csak magatoknak szeretnétek, hogy megismerjétek egymást, összeszokjatok, kialakuljon az új ritmus, akkor alakítsátok így. Nem egyformák az édesanyák elképzelései, válaszd azt az utat, amelyik nektek a legmegfelelőbb.

Amit én javasolnék, mert nálunk bevált, hogy tisztázzátok azt is előre a családdal, barátokkal, hogy mikortól tudjátok őket fogadni először. Mi a férjemmel előre megbeszéltük velük, hogy az első néhány hétben, csak a szűk család jöhet (nagyszülők, nagynénik, nagybácsik). Szerettük volna kiélvezni az első időszakot, megismerni a kislányunkat, de nem szerettük volna megfosztani a legközelebbi hozzátartozókat attól, hogy ők is babázzanak.

Első napok otthon

Az új élethelyzet mindenkiből mást vált ki, ne ijedj meg, ha nem úgy sikerülnek az elején a dolgok, ahogyan eltervezted. Idő kell a szervezetednek és a lelkednek is, hogy feldolgozza az elmúlt nap eseményeit, és alkalmazkodjon az új ritmushoz. Sok a feladat egy újszülött ellátásánál, amelyekkel lehet, hogy most szembesülsz először a gyakorlatban (pelenkázás, altatás, táplálás, fürdetés).

Adódhatnak olyan dolgok is, amelyekre  egyáltalán nem tudsz felkészülni. Biztosan te is várod, hogy megszülessen végre a kisbabád, és először a karodba vehesd. Arra azonban nem lehet 100%-osan felkészülni, hogy az első hetek milyen változásokat okoznak a lelkedben, kiből milyen nem várt reakciót válthat ki. Befolyásolja milyen személyiség vagy, milyen a szülés élményed, mennyire visel meg az esetleges kialvatlanság, hogyan hatnak rád a hormonális változások, milyen nehézségekkel szembesülsz az első napokban, amelyekre nem számítottál, mennyire támogató a környezeted.

woman-2877322Tapasztalatom szerint a várandósság alatt érdemes erre is készülni egy kicsit. Erősíteni, meditálni, megnyugtatni magadat, hogy minden rendben lesz, ami új dolog adódik, azt együtt megtanuljátok majd.

Ha szülés után (vagy akár előtte) lelkileg nem érzed magad rendben, depressziós vagy, nem tudsz a babádnak örülni, ne félj segítséget kérni. A hormonális változások mindenkire más hatással vannak, nincs okod szégyenkezni. Ha tudsz előre olvass utána, hogy mire érdemes figyelned magaddal kapcsolatban, hogyha másképpen alakul felismerd, ha segítségre, támogatásra van szükséged.

Az első hetek Lottival

A várandósságom alatt én is tudatosan készültem erre az időszakra. Ha végig gondolom azért ezt nem a 9 hónap alatt kezdtem. Néhány éve dolgozom már magamon, hogy minél inkább levetkőzzem a görcsösségemet, a paráimat, az aggódó természetemet, és megerősítsem magam abban, hogy jó vagyok, és mindent meg fogok tudni oldani (továbbra is folyamatban!)

Többen a családból arra számítottak, hogy minden aprósággal telefonálgatni fogok, hogy segítséget kérjek. Persze az elején, kezdő anyukaként semmi nem tűnik apróságnak. De visszaigazolódott, hogy megérte a befektetett munka (közben meg is dícsérem magamat 🙂 ), nem voltam görcsös, nem aggódtam túl semmit, kiegyensúlyozott és nyugodt tudtam maradni.

Persze, ehhez biztos, hogy nagyban hozzájárult az is, hogy nekem nagyon jó élmény volt a szülés, a férjem pedig kezdetektől mindenben támogatott. A szülést követően a kórházban is mindenre azt mondtam Lottinak (pl. pelenkázásnál): “Anya még nem olyan ügyes ebben, de nem baj, majd együtt megtanuljuk ezt is!”.

Az első hetekben azért persze én is küzdöttem a fáradtsággal, ha Lotti aludt, igyekeztem én is (bár néha szükségem volt más ingerekre is és kikapcsolódásként kitakarítottam a fürdőt…no comment….). Előfordult, hogy ebéd közben minden különlegesebb ok nélkül elsírtam magam, ami ilyenkor teljesen normális. Néhány napig úgy néztem ki, mint, aki éppen most esett át egy komolyabb influenzán. Szerencsésnek mondhatom magam, mert én néhány hét után úgy éreztem rendben vagyok (testileg-lelkileg is).

baby-821625Nálunk egyedül a szoptatás volt küzdelmes. Beindult valami már a kórházban, de hiába mértem Lottit minden szoptatás után, egy grammal nem mutatott a mérleg többet. Végül már a kórházban a 2. nap adtak neki tápszert. Továbbra sem adtam fel, szoptattam, amennyit csak lehetett, hogy majd beinduljon. Lottinak nagyon jó volt a szopási technikája, a kórházban a gyermekorvos szerint nagyon ritka, hogy ennyire erősen és jól szopizik egy baba. Szerencsére Lotti is támogató volt, nem adta fel, nem kényelmesedett el a cumisüvegtől sem. 3 hónapig küzdöttem, hogy csak anyatejjel tápláljam.

Mindent kipróbáltam, amit lehetett: ettem, ittam, szedtem, amiket javasoltak, sokat volt mellen, fejtem kézzel, aztán béreltünk elektromos mellszívót, próbáltam a homeopátiát is, beszéltem szoptatási tanácsadóval, de sajnos nem lett több az anyatejem. A szoptatási tanácsadó végül azt mondta, hogy valószínűleg anatómiai ok van a háttérben (tejmirigy-elégtelenség, vagy hormonális okok). Nem mentem ennek végül jobban utána, nem voltam ultrahangon, mert úgy gondoltam, akár beigazolódna, akár nem, nem lenne tőle több tejem.

Készültem lelkileg erre az esetre is már a várandósság alatt, és azt hiszem el is tudtam volna engedni, hogy nem sikerül csak anyatejjel táplálnom a kislányomat, ha nem éreztem volna néhány ember esetében azt, hogy szerinte valamit nem jól csinálok. Ez nagyban megnehezítette a lelki oldalát. Sokat sírtam emiatt: küzdöttem a lelkiismeretemmel, hogy valóban mindent megpróbáltam-e, talán még mindig nem fejek, vagy nem iszom eleget. A férjem végig mellettem állt, nagyon támogató volt. Ő már korábban mondta, hogy ne aggódjak, mindent megpróbáltam, mindent megtettem, ne készítsem ki magamat még jobban, mert a kislányunknak nem tesz jót, ha én lelkileg lenullázom magamat.

Végül 6,5 hónapos koráig szoptattam, ha csak keveset is, de kapott anyatejet a babám, és a szoptatás által is erősítettük a köztünk lévő kötődést.

Szoptatás kapcsán a La Leche Liga oldalát javaslom, hogy olvasgassátok, és ha bármi kérdésetek van bátran kérjetek segítséget tőlük. Nekem sokat segítettek, nagyon támogató volt a hölgy, akivel kapcsolatban voltam. Elérhetőség: http://www.lll.hu

motherhood-1209814

Jó anya vagy!

Még egy oldalról megközelíteném a dolgot.

Úgy tapasztaltam mindenkinél akad legalább egy ember, aki ugyan segíteni szeretne, de ezt valahogy mégsem jól csinálja. Úgy érzed, megkérdőjelezi a módszereidet, elbizonytalanít egy egyébként is érzékeny időszakban. Egyre érkeznek a “Csak ezt az egy tanácsot fogadd meg…”, “Nem akarok beleszólni, de..”, és a hasonló kezdetű mondatok. Amit tanácsolnék: Ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak! A kapott tanácsokból, amit jónak tartasz fogadd meg (vagy, ha tanácsra van szükséged kérj bátran), a többinél köszönd meg a segítséget és tégy, ahogy jónak látod. Te ismered legjobban a babádat és magadat, te tudod mi a legjobb nektek! Ti vagytok a felelősek érte a pároddal, nem más!

Másrészt úgy gondolom, hogy nem minden fekete vagy fehér: ami bevált valakinél, nem biztos, hogy másnál is be fog, legyen szó szoptatásról, altatásról, vagy bármi egyéb praktikáról. Nem egyformák a babák. Vannak módszerek, amelyeket érdemes kipróbálni, ha szükség van rá, de nincs olyan, hogy csak ez, vagy az működne mindenkinél. Meg kell találni a számotokra legmegfelelőbbeket. Ehhez viszont időre van szükség, hogy megismerd a babádat (hasfájós-e, milyen alvó, stb.), légy türelemmel, minden ki fog alakulni.

Egy kis segítség

Segítségképpen, ha úgy gondolod, készítettem egy táblázatot, amiben vezetheted napi szinten a babád napját: étkezés, széklet, szed-e bármilyen készítményt, vitamint megkapta-e, hogyan aludt, milyen napotok volt. Néhány év múlva nagy érték lesz visszaolvasni. Itt éred el az excel táblázatot: Táblázat. Itt pedig a nyomtatható verziót tudod letölteni!

De ne feledd, nem kell átesni a ló túloldalára sem. Ha megfelelő pisis és kakis pelus van, nem szükséges minden szoptatásnál mérned a babát, elég hetente egyszer.

Képek forrása: http://www.pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s