Blog

Kéretlen tanácsok – soha sincs vége

Mindig voltak, mindig vannak, mindig lesznek, a gyermek bármennyi idős is legyen kéretlen tanácsok. Mindig lesznek olyanok körülöttünk, akik jobban tudják, hogy mit, hogyan kellene tenni. Hogyan kéne szoptatni, szülni, pelenkázni, önállóságra szoktatni, szobatisztaságra nevelni, vagy csak úgy egyáltalán gyereket nevelni.

Igaz, az én lányom már majdnem 2 éves, és úgy érzem már sokat erősödtem ilyen téren, nem bosszankodom minden egyes “okosságon”, amit valakitől kéretlenül kapok. De azért mindig van 1-1 utolsó csepp, amikor besokallok ezektől.

Hogy miért? Mert a kéretlen tanácsokat osztogató nem ismeri úgy a gyermekemet, mint én. Nem lát bele az életünkbe, fogalma sincs, hogyan telnek a napjaink, milyen a kislányommal a kapcsolatunk, milyen szeretet veszi körül. Lát nagyságrendileg 5-10 percet (valaki másodpercet…) a gyerekből és máris leszűri, hogy ezt vagy azt nem így kellene csinálni, majd meglátom, hogy…. Meglátom? Meg! De többségében úgy érzem nem azt, amire ő számít. Ugyanis az a néhány perc (vagy másodperc…), amikor leszűr valamit (jól vagy rosszul), igen pinduri része az életünknek. Miért kell ebből messzemenő következtetéseket leszűrni? Hogy mi biztos így, meg úgy….?

Ami sosem fér a fejembe, hogy egyáltalán mi szükség van erre? Talán néhányan azt gondolják, mert már felneveltek néhány gyermeket azt is tudják az én gyerekemnek mi volna a jó? Mire volna szüksége? Hogy nekünk mi a fontos gyermeknevelés kapcsán? Nem hiszem! Inkább talán csak bölcsnek gondolják magukat. És igen, aki már felnevelt néhány gyermeket van rálátása milyen is nevelni, de ettől még nem lett mindentudó. Ráadásul az ő elképzelései és a mi elképzeléseink arról, hogyan jó nevelni egy gyermeket lehetséges, hogy köszönő viszonyban sincsenek egymással.

adult-1807500

Vagy szeretnének elbizonytalanítani? Miért kell egy édesanyát elbizonytalanítani? Van a világban elég dolog, elvárás, ami el tud egy édesanyát bizonytalanítani, legalább egymással ne tegyük ezt. Főleg ne édesanyák! Bízzunk abban, hogy az az anya tudja, hogy mire van szüksége a gyermekének, szeretettel gondoskodik róla. Tökéletes? Nem! De ki az? Miért kéne annak lennie?

Ne értsétek félre, sosem az zavar, ha valakitől tanácsot kérek és ad (akár egyetértek vele, akár nem), vagy jó szándékúan segíteni szeretne. Az zavar, ha valaki csak bele akar szólni, okoskodni. Milyen jogon?

Nem köszönöm, nem kérem a sablonokat sem (hagyni kell sírni, sosem tanul meg egyedül elaludni, sosem fog leszokni az ujjszopásról). Megtanuljuk majd mi is, amire szükségünk van a gyermeknevelésről, bejárjuk mi is a magunk útját, az önismeret és a nevelés terén. Ne akarja elvenni tőlünk ezt senki! Ne bíráljon érte senki, ha valamit másképpen csinálunk, mint anno ő tette.

Helyette bátorítsuk, ismerjük el, hogy milyen szeretettel gondoskodik valaki a babájáról, gyermekéről! Bizalommal, szeretettel forduljunk egymáshoz! Ha úgy látod, hogy segítségre van szüksége (például, mert nagyon kimerült), kérdezd meg miben segíthetsz, ítélkezés helyett.

Kedves Édesanyák!

Ne hagyjátok, hogy bárki elbizonytalanítson titeket abban, hogy jó anyukái vagytok a gyermeketeknek. Tegyetek úgy, ahogy szerintetek neki és nektek a legjobb! Bízzatok önmagatokban, szeressétek, legyetek büszkék gyermekeitekre, és önmagatokra is! Mert megérdemlitek!

 

Képek forrása: http://www.pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s