Blog

Milla világra jön – Várandósság

Amikor kiderült, hogy ismét kisbabát várunk, egyszerre éreztünk hatalmas boldogságot és némi aggódást is. Hiszen pár hónappal korábban elvesztettünk egy kisbabát. Úgy gondolom, hogy amennyire akkor lehetett a baba elvesztését helyre tettük magunkban, de ettől függetlenül nincsen nap, hogy ne jutna eszembe, hogy 3 gyermeket hordtam a szívem alatt. Milla szivárványbaba, de én szerettem volna őt ugyan úgy várni, mint, amikor Lottit vártuk. Szerettem volna, ha nem aggódunk, stresszelünk jobban azon, hogy minden rendben lesz-e, mint azt tettük volna egy veszteség nélkül. Szerintem ez nagyjából sikerült is.

Szokták mondani, hogy nincs két egyforma terhesség. Való igaz. Millával egészen más volt a terhességem, mint az első. Már az elején is sokkal intenzívebbek voltak a rosszullétek, és kisebb-nagyobb megszakításokkal, gyakorlatilag végighánytam a 40 hetet. A gyomorsav a kezdetektől kínzott. A savlekötő és társai rövid ideig azért persze segítettek. Ami viszont kellemes meglepetés volt, hogy Millával rendben volt a cukorterhelésem. Már 14 hetesen elküldtek rá, mert Lottival végig diétáznom kellett, de rendben volt a cukrom. Ezt később meg kellett ismételni, de akkor is tökéletes volt, úgy, hogy a két várandósság között nem igazán tartottam a 150 CH diétát, és a terhesség elején sem, főleg, hogy alig maradt meg bennem valami. Lottival a diétának köszönhetően 6,5 kg-ot híztam a terhesség alatt, most, hogy nem diétáztam és a vége felé gyakorlatilag keresztbe le tudtam volna nyelni a hűtőt 3, azaz kerek 3 kg-ot híztam 😀 Ebben persze nagy segítségemre volt a napi 1-3 hányás 😀 Millára csúsztak fel azt hiszem a kilók helyettem 😀 Lotti anno 3050 grammal született, az én második apróságom pedig 4080 grammal 🙂 Édes kis puhaság ❤ Mára már egyébként abszolút ott tart súlyban, ahol kb. ilyenkor Lotti tartott, de centiben 1-2 cm-rel hosszabb. Nő, mint akit nyújtanak 🙂 Egyáltalán nem husi baba, gyönyörű hosszú csajszi ❤

A várandósságot nem könnyítette meg a költözés sem. Két hányás és egy 2,5 éves aktív csajszi mellett a dobozolás nem ment könnyen. Sokszor nem vágytam másra csak arra, hogy feltegyem a lábamat és bambuljak ki a nagy világba. Amikor elköltöztünk a régi otthonunkból 18 hetes terhes voltam. Lelkileg is, fizikailag is megviselt. Más volt így, hogy nem rögtön az új otthonunkba költöztünk, hanem a férjem szüleihez. Amennyire könnyebbség volt, mert volt segítség, nem egy idegen házba érkeztünk, annyira nehézség is volt, mert nem volt meg az “otthon” érzés, ami csak a mi fészkünk. Ez azt hiszem terhesen még inkább számított.

Azon a héten mentünk a 18 hetes genetikai ultrahangra is. Izgultunk, persze. Nem az a doki csinálta, akihez Lottival jártunk genetikaira, és akit ismertünk, hogy jó. Egy másik doki volt (ez persze semmit nem jelent). Nem volt egészen megnyugtató, amit mondott. Három eltérést is talált a babán, amire azt mondta, hogy valószínűleg semmi komoly, de mivel (fogalmazzunk szépen) telt alkat vagyok, és a baba fekvése sem volt a legjobb, így nem mindent tudott megnézni tökéletesen. A szívénél feltételezett két eltérést, illetve cisztát a fejében. A cisztára azt mondta, hogy a lány babák 70%-nál előfordul és születésig ezek mindig fel is szoktak szívódni. A másik kettő eltérés miatt jöjjünk vissza genetikai tanácsadásra és javasolta a magzati szívultrahangot is. Ahogy kiléptünk az ajtón úgy éreztem, hogy megszűnt körülöttem minden. Nem tudtam gondolkodni, csak ezek a szavak kattogtak az agyamban. A férjem szokás szerint derűlátó volt, és nyugtatott, hogy semmi rosszat nem mondott a doki, csak elővigyázatosságból meg kell ismételni az ultrahangot. Kiborultam.
Azonnal bejelentkeztünk magzati szívultrahangra.
Néhány napra rá volt időpontom az új győri nőgyógyászomhoz, aki a genetikai vizsgálati eredményt látva, azt mondta nincs mire várni, azonnal menjünk holnap a kórházba genetikai tanácsadásra. A szívénél jelzett egyik probléma, amit nem tudott megnézni a doki (a papíron az volt feltüntetve, hogy nem látható, de nem volt egyértelmű, hogy a baba helyzete miatt, vagy mert eleve nem látta, de akkor mi lányos zavarunkban nem kérdeztünk erre vissza), olyan fejlődési rendellenességet jelentene, ami miatt meg kellene szakítani a terhességet. Na itt már végképp úgy éreztem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. Magam alatt voltam, picit talán depis is, dolgoztak a hormonok, úgy éreztem kicsit otthontalanok vagyunk (ha nem lettem volna terhes, talán nem így élem meg), és akkor még az is lehet, hogy megtörténik a legborzasztóbb: talán beteg a pici babánk. Nem tudtam pozitív lenni, nem tudtam elengedni a folyamatos agyalást. Természetesen az internetet bújtam. Meg is nyugtatott meg nem is, de sok olyan esetet olvastam, ahol ezt az eltérést találták, de végül minden rendben volt, amit egy magzatvízből vett minta igazolt.

Elmentünk másnap a genetikai tanácsadásra. Egy nagyon szimpatikus, idősebb professzor volt bent. Felküldött genetikai ultrahangra a kórházon belül, hogy ismételjék meg. Azt mondta, ha ott is látják az eltérést, akkor megpróbál minket besűríteni pár nap múlvára egy magzatvíz mintavételre, hogy megbizonyosodjunk róla, valóban baj van-e.
A percek, amíg vártunk az ultrahangra óráknak tűntek. Egy nagyon szimpatikus, alapos dokihoz kerültem. Elhangzott a szájából a bűvös mondat: “Ennek a babának az égvilágon semmi baja!” Azt mondta a ciszta is kisebb, mint pár nappal ezelőtt volt, ne aggódjunk, minden rendben a babával. A baba most jól feküdt, és mindent újra meg tudott nézni 🙂

Visszamentünk a professzorhoz, aki azt mondta ez remek hír, a ciszta is fel fog szívódni a buksijában. Olyat nem mondhatnak sosem, hogy 100%-ban biztosan egészséges lesz a baba, hiszen lehetnek olyan rendellenességek, amelyeket nem tudnak szűrni, stb. De a jelenlegi genetikai vizsgálat alapján a baba valószínűleg rendben van. Felajánlotta még a magzatvíz mintavételt, ha gondoljuk. Nem kértük.
Az eredmények ellenére, hogy úgy érezzem egészen megnyugodhatunk, elmentünk még a kapott időpontra a magzati szívultrahangra is. Ott is megerősítette a doktornő, hogy a baba szíve egészséges.
Azt hiszem ez a nap volt az, amikortól igazán megnyugodtam és tudtam, hogy most már minden rendben lesz 🙂

Képek forrása: http://www.pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s