Blog

Milla világra jövetele – Szüléstörténet

Májusban megszületett második kislányunk Milla, 52 cm-rel és 4080 grammal. Nagyon vártuk már, készültünk rá. Lottival is sokat beszélgettünk róla.

Az utolsó hetekben már nagyon szerettem volna szülni. 40+3-ra született Milla, úgyhogy sokáig élvezte a pocak védelmét.

Éjjel már többször ébredtem arra, hogy fájásaim vannak. Nem gondoltam komolynak, talán csak jóslófájások. Persze mivel már betöltöttem a 40. hetet, reménykedtem is, hogy talán lesz belőle valami. Nem szerettem volna, ha indítanak.
Reggel 5-kor már elkezdtem mérni, mert úgy éreztem, hogy rendszeresen jönnek. Eleinte 13-14 percesek voltak. 10 órától már voltak 3 perces fájások is, de nem állt be, akadt 7-8 perces is. Nem akartam túl korán érkezni a kórházba, inkább itthon akartam vajúdni, így egyelőre vártunk. Fájt, de nem volt elviselhetetlen abszolút. Jól éreztem magam. Szerintem már beindult az adrenalin. Nem tudtam és nem is akartam üldögélni, pihenni, inkább dolgozzon a gravitáció is. Jöttem-mentem a lakásban, pakoltam, Lottival játszottam. Összeraktam még pár apróságot, ha indulni kell, már ezeket ne kelljen ellenőrizni.

A körülmények nem voltak szokványosak. Világjárvány van/volt. Covid-19 (koronavírus).
Nem erre készül egyik kismama sem. Sem apás szülés, sem látogató napokig. Maszkban kell vajúdni és szülni, és a kórházi bentlét alatt is viselni kell a maszkot.

11:15 körül szóltam a férjemnek, hogy most már azért induljunk, mert volt néhány 2 perces fájás is, nem mertem már kockáztatni, hogy mégis későn induljunk el.
A férjem már bement volna 9 órakor, izgult, nehogy későn induljunk el otthonról.
Elköszöntem még Lottitól (picit sírva), aggódtam, hogyan bírjuk majd egymás nélkül, hiszen mégis csak 3 nap a kórházban, távol tőle. Legalábbis ekkor még azt hittem csak 3 nap lesz 😦

Elindultunk hát a kórházba. 11:40-kor vettek fel. Megvizsgált a saját dokim, aki épp ügyeletes is volt. Azt mondta már majdnem 3 ujjnyira nyitva vagyok és, hogy a legjobbkor jöttünk be. Át is kísértek a szülőszobára. Nagyon kedves volt a szülésznő, akihez kerültem. A dokim is hamar jött, 12 órakor burkot repesztett. Ezt előtte egyeztettük is, hogy mivel már ennyire nyitva vagyok, burkot repesztünk és a fájásoktól függően hamar baba is lesz. A szülésznő azt mondta, ha beindulnak rendesen a fájások 30 perc és kint a baba. Nagyon izgultam. Úristen, akár 30 perc és már meg is lehet Milla!

Sokaknak a második szülés gyors, én is ebben reménykedtem és így átgondolva az egészet, nem csak gyors volt, de szerencsére kevésbé volt fájdalmas is, mint, amire számítottam. Ez így nem pont igaz, mert, amikor a feje feszített, az iszonyatosan fájt, de mivel Lotti születésekor kaptam EDA-t, így nem tudtam mire számítsak, fogom-e bírni, hogyan lesz. És az elképzeléseimhez képest, szerintem marha jól bírtam, a kitolásnál is igyekeztem arra koncentrálni, hogy minél jobban ki tudjam használni a fájásokat, ne legyen gond a levegő cserével, és oda nyomjak, ahova kell. Egy alkalom volt, amikor már majdnem kint volt a buksija, na akkor elhangzott az “Úristen, nem bírom”. De a doki és a szülésznő végig biztatott, és ez is sokat segített.

Aznap egyébként tumultus volt a szülészeten. Az az egy szabad szülőszoba volt éppen, amibe kerültem. Szülés után is csak 17.15-kor kaptam szobát, mert addig nem volt hely.

Kaptam kórházi hálóinget, itt nem sajátban kellett szülni, mint a Honvédban. A szülésznő bekötötte a branült, majd infúziót. Erről csak utólag tudtam meg, hogy oxitocin volt. Ekkor már elég gyengék voltak a fájások, és ritkultak is. Izgulnak a kismamák és jellemző ez ilyenkor. A szülésznő biztatott, ahogy néztük a ctg-t, hogy ne aggódjak, majd elkapja a fonalat. Ez kb. 12.15-12.30 között volt.
Aztán a szülésznőnek el kellett mennie egy császármetszéshez, azt mondta, kb. 10 perc és jön. Néztem a ctg-t, és éreztem is, hogy egyre erősebben és sűrűbben jönnek a fájások.

Kezdett feszíteni a feje alul. Próbáltam ellélegezni a fájásokat, és koncentrálni, hogy minden rendben van. De 12.55 körül úgy éreztem, hogy már tudnék tolni és még mindig nincs itt senki. Úgyhogy kiabáltam, hátha valaki meghallja, hogy valaki legyen szíves jönni.
Épp a saját szülésznőm jött arra, úgyhogy be is jött. Megnézett, mondta, hogy szól a dokinak, ha érzem, hogy jönnek a tolófájások. Kb. 13 órára ott is volt a doki, pár perc volt az egész.

Feltették a lábam a kengyelbe és mondta a doki, hogy ha érzem, hogy jön a fájás el is kezdhetek nyomni.
Annyiból jobb volt, mint EDA-val, hogy jobban éreztem mikor erősödnek be a fájások és könnyebben tudtam eldönteni mikor kezdhetek nyomni. Féltem a fájdalomtól, így volt, hogy szépen tudtam nyomni, máskor meg éreztem, hogy befeszítem az izmaimat, akadályozva ezzel a baba haladását. Szóltak kb. kétszer, hogy a fenekemet tegyem le. Kapaszkodtam az ágyba, és a fájásoknál igyekeztem szépen nyomni, amennyire tudok. Próbáltuk a gátmetszést elkerülni, de nem sikerült. Picit vágni kellett, amihez kaptam helyi érzéstelenítést. Igazság szerint néha jobban fájt, ahogy a szülésznő próbált kézzel tágítani, hogy ne legyen gátmetszésre szükség, mint maga a szülés.

Gyakorlatilag onnantól, hogy bejött a doki és elkezdhettem tolni, kb 15-20 perc volt az egész. Megkönnyebbültem, ahogy a buksija kibújt, mondták, hogy most már csak finoman, óvatosan nyomjak. Aztán egyszer csak kint volt. Gyorsan fel is ültem, hogy lássam, le is fotóztam.
Gyönyörű szép volt ❤
Láttam, hogy nagyobb baba, mint Lotti volt, de olyan 3500-3600 grammra tippeltem volna. Rám tették kb. 1 percre, aztán elvitték mérni, öltöztetni. Elég sokára hozták vissza, de azt mondta a szülésznő csak sok a szülés, így biztosan lassabban haladnak.
Egy plédbe takarva hozta vissza a csecsemős, de nem adta már oda. Csak annyit mondott, hogy beteszik melegedni inkubátorba, úgyhogy most nem tudják odaadni, de ne aggódjak, csak picit szaporább a légzése.

Nem értettem miért van rá szükség, mert tényleg nem mondtak ennél többet. Majd jött a doki, kaptam helyi érzéstelenítést, és ellátta a sebeket miután kijött a méhlepény.
Ezután mondták, hogy pihenjek és magamra hagytak. Picit később a szülésznő hozott nekem ebédet. Nagyon jól esett megmondom őszintén. Aznap reggel már csak picit ettem, hogy ne legyen gond, ha szülni megyek.
Ezután több órát egyedül voltam. Nem tudtam semmit Milláról, ami nagyon idegesített. A másik, hogy már iszonyatosan kellett pisilnem, de a bekötött infúzió miatt nem tudtam felkelni.
Fél 5-5 volt mikor megjött a szülésznő, és segített leszállni, hogy pisilni menjek. Szerencsére sikerült magamtól, mert ez is feltétele annak, hogy átvigyenek a szülészetre.
Aztán végül negyed 6-kor kaptam szobát egy szuper szobatárssal ❤
A szoba felé menet megnézhettem Millát, de még nem jutottam plusz infóhoz. Csak annyit mondott a csecsemős, hogy ne aggódjak, ennyi erővel bárhol máshol is lehetne. Oké, de akkor miért nincs? Miért nem lehet velem?

Többször mentem megnézni az inkubátorba, de nem vehettem ki, nem nyúlhattam hozzá. Megszakadt a szívem, hogy ilyen picike, és nem lehet velem, pedig szerintem ilyenkor a legnagyobb szükségük az anyukájukra van. De nyilván az volt a fontos, hogy ő jól legyen egészségileg.
Este lefeküdtem, gondoltam majd éjfél körül megint megyek megnézem. 10 órakor ébresztettek, hogy ne ijedjek meg, de átvitték a PIC-re. Nem történt semmi, de sápadtnak látták, és nem javult a szapora légzése, biztosabbnak látták, ha átviszik, mert ott van folyamatosan orvosi felügyelet.
Odahívtak a telefonhoz, hogy beszéljek a gyerekorvossal. Azt mondta csináltak neki labort, az egyelőre negatív, de lehet, hogy fertőzés. Másnap megismétlik. Elmondta mi okozhatja a szapora légzést. Nem nyugtatott meg, sőt… Azt mondta lehet rendellenesség is, majd másnap egy kardiológus megvizsgálja. De az is lehet, hogy csak nehezebben alkalmazkodik a külvilághoz, mert túl gyorsan született és alkalmazkodási zavara van. Nagyon ideges voltam, főleg azért, mert semmi biztosat nem lehetett még tudni.

Folytatás – Milla világra jövetele – Kórházi napok bejegyzésben lesz

Képek forrása: http://www.pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s