Van, akinek szinte az elhatározással egy időben sikerül teherbe esnie. Van, akinek kimarad az elhatározás, és csak a kész ténnyel szembesül, hogy az a pici élet úton van. És bizony olyan is van, akinek ennél jóval rögösebb út jutott. Várakozás, reménykedés, csalódás... Ismerjétek meg Tímeáék történetét.
...mintha egy hullámvasúton ülnél, mélypontok és magaslatok, néha pörgés, máskor meg extrém lassúság és rengeteg érzelem. Szinte már feldolgozhatatlanul sok. Nem, ez nem a mindent elsöprő szerelem, hanem egy átlagos anyuka egy napja két éves kislányával.
Az, hogy tudom, hogy bármit is hagyok ki az életemből, ott van Lotti, ott vagy te, és ez kitölt bármilyen űrt.
Csak nézem, ahogy békésen alszik, és azon gondolkodom, hogy tudnám minden egyes porcikáját jól az emlékezetembe vésni. Annyira gyorsan változik. Ha visszanézem az 1-2 hónappal ezelőtt készült fotóit, még babaarcúnak látom. Most meg már szinte kislány. És én észre sem vettem, mikor történt ez. Lehet, hogy épp teregettem... vagy mosogattam... Ő meg épp a kiskonyhájában főzött valamit, ahogy szokott. És egyikünk sem vette észre, hogy az idő közben bizony nem állt meg.
Attól, hogy nem munkahelyre járunk be, még igenis nagyon fontos, értékes dolgokat teszünk nap, mint nap, igenis kevés a szabadidőnk, és a legcsodálatosabb dolog édesanyának lenni, de higgyétek el, nem a legkönnyebb.
De nem azért, mert kiválasztottad a legszuperebb etetőszéket, vagy mert csak új ruhákat hord a gyereked. És nem is azért, mert mindvégig határozott és magabiztos maradsz. Hanem azért, mert te TE vagy! A gyerekednek az egyetlen és legjobb anyja, aki meri vállalni még előtte is, hogy néha elbizonytalanodik. Hogy néha hulla fáradt. Hogy néha segítséget kér. De mindig számíthat rá.
Kisgyerekes anyukáknak nem kell magyarázni, hogy miért fontos a gyorsaság a konyhában is. Én is az egyszerűbb, pikk-pakk elkészíthető ételeket részesítem előnyben, viszont azt is fontosnak tartom, hogy amiből csak lehet, házi készítésűt fogyasszunk. Íme a mi kedvenc kenyér receptünk. Kevésbé konyhatündér anyukák is bátran próbálkozhatnak vele, mert nagyon egyszerű, a végeredményt pedig az egész család szeretni fogja.
Eldöntöttük, ha a sokadik lombik sem sikerül, elfogadjuk, és berendezkedünk egy gyerek nélküli élethez. Utazunk, tanulunk, karriert építünk. Ekkor még nem tudtuk, mit veszítenénk. Ezt csak utólag érti meg az ember.
Egyszer eljön az a pillanat mindenkinél, amikor felteszi magának a kérdést: valóban alkalmas vagyok rá, hogy szülővé Váljak? Jó anya vagy apa leszek? Min múlik? Hogyan készüljek fel rá? Honnan tudom eljött-e az idő?
momentsblog.hu 